korántsem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok és Európa okolható minden válságban szenvedő ország állapotáért.
Egyrészről azért, mert a történelem során minden hódítás és birodalom jellegzetes vonása volt az elnyomás és a rabszolgatartás, de csak a nyugati világra jellemző a rabszolgaság általános eltörlése. Másrészről, a mai afrikai és ázsiai problémák legsúlyosabb gócai, a fegyveres konfliktusok legtöbbször vallási okokra vezethetők vissza, amik országokon is átívelnek (!), tehát nem csupán a felelőtlen határhúzások termékei.
Peterson ezen ideológia élharcosait „posztmodernistáknak” nevezi, akik „agresszívan erőltetik »progresszív« felfogásukat az egyetemeken”. Megemlíti a. „nyelvrendőrséget”, akik éber vigyázói a „politikailag korrekt beszédnek”, mely már kezd orwelli hangulatot idézni a közéletben, a médiában és az oktatásban egyaránt.
„A mai nyugati elitegyetemeken már nem a kritikus gondolkodásra, világos és józan megfogalmazásra tanítanak, így könnyebben elültethetik a diákok fejében a »progresszív« oktatók destruktív felfogásukat. Ma már lehetséges letenni úgy egy angol nyelvi diplomát, hogy az illető sosem találkozott Shakespeare-rel, aki csak egy azon halott fehér férfiak közül, akik egy »elnyomó társadalom korában« éltek” – fogalmaz.
A professzor az új liberális felfogást egy „szentségtelen-háromságban” mutatja be, melynek tagjai: sokszínűség, egyenlőség, befogadás.