„Amikor a termelőeszközök a termelők kezéből egy tulajdonosi osztály irányítása alá kerültek, akkor a tanoncok egyre inkább elvesztették a lehetőséget, hogy autonóm mesterekké váljanak. A XVI. századig már egyre kevésbé volt egyértelműen járható út a tanonctól a mesterig, és így a munka egyre kevésbé számított a jobb élet gyakorlati eszközének. Az angol középosztálybeli puritánok a saját érdekük szerint alakították a munka értékét. »A munka önsanyargatás volt, ezért önmagában értékesnek számított függetlenül az értéktől, amit termelt« írja Graeber.
Az ipari forradalom után ezeket az eszméket egyre nyomatékosabban fejezték ki, különösen a XIX. századi filozófus Thomas Carlyle elméleteiben, amit ő a »Munka Evangéliumának« nevezett. Ezt a vallásos aspektust Graeber ki is emeli a könyvében, ugyanis Carlyle ezt írta a Múlt és jövő című művében: »Mindenféle munka, még a gyapotszedés is nemes; a munka önmagában nemes, szögezzük le újfent itt is.« Majd így folytatja: »Ó, testvér, ha ez nem istentisztelet, akkor annál inkább szükség van az imádatra, mivel ez az egyik legnemesebb dolog Isten ege alatt. Ki vagy te, hogy ezért panaszkodni mersz? Ne panaszkodj!«