Ma emlékezünk Magyarország semlegességének kikiáltására – fontos kordokumentum látott napvilágot!
November elseje az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos napja volt.
A szobor eddig még megúszta, de Kövér kifinomult ízlésének is hála a Kossuth tér mára úgy néz ki, mint egy ravatalozó előtere.
„Aláírásgyűjtést kezd a Demokratikus Koalíció Nagy Imre szobrának áthelyezése(?), elbontása (?), megsemmisítése(?), beolvasztása(?) elleni tiltakozásul. Ha jártomban-keltemben belebotlanék egy ilyen gyűjtőívbe, habozás nélkül aláírnám, de akkor sem esek kétségbe, ha elmulasztom a tiltakozás eme demokratikus módját. Ugyanis a DK aggodalma pillanatnyilag csak egy kósza feltételezésen alapul, hivatalos dokumentumok nem támasztják alá. A cudar sejtelem akként fészkelte be magát a jeles gyurcsányisták lelkébe és elméjébe, hogy azt olvasták Such György, az Országgyűlés Hivatala főigazgatójának egy feljegyzésében, miszerint sor kerülhet a Vértanúk tere gyalogos prioritású átalakítására. A kifejezésnek sok értelme nincs, de a csavaros eszű DK-sok rögtön kikövetkeztették, hogy a „gyalogosprioritású átalakítás” csak Nagy Imre szobrának eltávolítását jelentheti. Ezen „felfedezés” nyomán a Népszava megkérdezte az Országgyűlés Hivatalát, hogy marad-e a Nagy Imre-szobor és emlékhely a Vértanúk terén, netán elszállítják onnan, s a következő választ kapta: a Vértanúk tere a kiemelt nemzeti emlékhely része, amelynek vagyonkezelője az Országgyűlés Hivatala. Törvény rendelkezik arról, hogy a kiemelt nemzeti emlékhely területén tervezett építési tevékenységhez a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság (KNEB) előzetes hozzájáruló nyilatkozata szükséges. »Tervek és előterjesztés híján a bizottság a mai napig még nem is tűzte napirendre a tér átépítésének kérdését.« Ha majd napirendre tűzik, arról tájékoztatni fogják a közvéleményt.
Erre mondhatnánk azt is, hogy szóra sem érdemes az egész téma, mert megint csak a DK akarja hallatni a hangját, jóllehet semmilyen ügy nincsen. De bizonyos reakciókból úgy látszik, mintha mégis lenne. Nemcsak arról van szó, hogy Such György a KNEB oszlopos tagja, mely bizottság elnöke Kövér László, akinek már 2012-ben is csípte a szemét a mártír miniszterelnök emlékműve. A szobor eddig még megúszta, de Kövér kifinomult ízlésének is hála a Kossuth tér mára úgy néz ki, mint egy ravatalozó előtere. (Számos nemzeti és forradalmi mementót eltakarítottak onnan.)
Ráadásul nyilatkozott egy másik KNEB-tag, Szakály Sándor történész, aki először hangsúlyozta, hogy a Nagy Imre-szobor ügyében a KNEB-hez nem érkezett semmilyen előterjesztés, ám ha a kormány szándéka szerint folytatódik a Kossuth tér és környéke 1944 előtti állapotoknak megfelelő alakítása, akkor a Nagy Imre-emlékmű helyére visszakerülne az 1934-ben felállított Nemzeti Vértanúk emlékműve, a kommunista miniszterelnök szobrának pedig új helyet kellene keresni. Szakály úgy vallja, Nagy Imrét is megilleti a tisztelet, ezért a szobrának Budapesten, jól látogatható közterületen illik maradnia. Szakály tudós ember, s annak megfelelően visszafogott.”