Pécs, Miskolc, Salgótarján, Komló: egy sok évtizedig tartó, elhibázott politika kudarcától máig szenvedő városokról van szó. Lehetséges gyógyítani a sebeket?
Van az a jellegzetes várostípus Magyarországon, amely jelenkori mérete értelmezhetetlen, folyamatos kihívásokkal küzd és sziszifuszi munkára kárhoztatott, mert saját problémáiról nem ő tehet, hanem a szocializmus. Az a szocializmus, amely szörnyű tehertételekkel sújtott egy sor várost, abban a korszakban felhizlalva őket, amikor senkit sem érdekelt, hogy rentábilis-e vagy sem az adott iparág fenntartása.
Kis- és középvárosi múlttal, lehetőségekkel és kiépítettséggel bíró településekre húztak rá a későbbiekben fenntarthatatlan vízfejűséget,
Pécs az egyik legtipikusabb példa erre. A város lakossága a második világháborúban a 90 ezres lélekszámot sem érte el, aztán 40 évvel később már nyolcvanezerrel többen lakták, magyarán majdnem megduplázódott a népessége (nyitókép: a pécsi Uránváros). És rögtön látjuk, hogy mennyire nem organikus növekedés volt, ha megvizsgáljuk, hogy a szocialista csecseken csüngő nagyipar bedőlése után mennyien maradtak munka nélkül. A városnak pontosan azért lehetett évszázadokra visszatekintő szénbányász-hagyománya, mert pontosan annyit és úgy termeltek, amit gazdaságosan értékesíteni is lehetett. Mellesleg ezt a lineáris fejlődést is talán örökre bebukta a város a rendszerváltoztatás előtti időszak agyamentségeinek köszönhetően.
Miskolcon pontosan ugyanezek a folyamatok mentek végbe. Ott negyven év alatt 90 ezer plusz lakost tudtak felmutatni, az 1980-as években a város kétharmadának az a nehézipar adott munkát, amely a pécsi bányászathoz hasonló módon jelentett csődöt. Még 2010-ben is 11 százalék felett volt a miskolci munkanélküliség, ami azóta 4 százalék körülire esett vissza, de a társadalmi problémák egy része ettől még megmaradt.
Salgótarján vagy Komló példáját is felhozhatnának, és a sort sokáig lehetne folytatni. Előbbi helyen a fentebb már tárgyalt időszakban majdhogynem megduplázódott a lakosságszám, aztán – folytatva az eddigi városok sormintáját – szinte minden ipari létesítmény tönkrement. Komló 1951-ig falu volt, onnan lett Baranya megye második legnagyobb városa. Ma pedig a bányaipar tönkremenetele miatt egy gyors ütemben fogyó, rohamosan növekvő átlagéletkorú, ezer kihívással küszködő, vegetáló város. Ma Komló egy elöregedő skanzene a ’60-as éveknek, ahol lassanként mindent befed a rozsda. Miközben az ország egyik legszebb helyen fekvő városa, és ha békén hagyják, a mai napig egy kincs lehetne.
Miskolc, Avas
Világos, hogy lehetett volna 1990-től jobban kezelni a kérdést, de ez is része volt annak a csomagnak, amiről senkit nem kérdeztek meg, hogy igényt tart-e rá. Az elvtársak leléptek, még éppen időben ahhoz, hogy ne lehessen a nyakukba varrni a gazdasági összeomlást, és ennek köszönhetően mást is; a szart pedig ráhagyták az MDF-re, akikre teljesen természetes módon rá is omlott. És ahelyett, hogy az MSZMP/MSZP-t sodorta el volna végleg és visszavonhatatlanul a helyzet, az MDF vált először jelentéktelenné, majd semmivé.
A népi demokrácia tervgazdaságának eredményeivel küzdünk. A kommunisták nem csak a társadalom legalapvetőbb normáit zúzták szét, de az iparilag elmaradt ország megnevezéssel, amit pajzsként tartottak maguk elé, a hagyományos ipart és nem mellékesen
Ma már nehéz bármit is a valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek tekinteni, ezért az is joggal merülhet fel bennünk, hogy a népesség foglalkoztatási struktúrájának átalakításával, a parasztság szétverésével és ezzel együtt a totálisan az állami dotálástól függő ipari munkásosztály létszámának többszörösére emelésével valójában a társadalom velejét akarták szétverni. Az volt a céljuk, hogy minden felett ők diszponáljanak és a munkának se maradjon olyan területe, ami független az államtól.
A felhúzott lakótelepekkel, amik arra szolgáltak, hogy falanszterbe zárják az embert; az apró konyhákkal és étkezőkkel, amelyek azt üzenték, hogy itt ne csinálj semmit, ott az üzemi étkezde, aztán zabáljál, a lyukakkal, amikben a távfűtés és a vezetékes víz volt a bódító varázsszó, a családot akarták szétverni. Csak a minimális időt töltsd otthon és az otthon érzete jelentsen egyet a klausztrofóbiával, ahonnan szabadulni akarsz, minél előbb, annál jobb.
hiszen számos helyen a korábbi házakat rombolták le, hogy azokat felhúzzák.
Lehetséges gyógyítani ezeken a sebeken?
Komló
Miután a múlton nem lehet változtatni, mihez kezdjünk ezekkel a városokkal? Mit lehet olyan helyzetben tenni, ami minden nagyobb volumenű döntést szinte lehetetlenné tesz? Hogyan lehet valaha is begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket a tűzzel-vassal kierőszakolt nagyipar okozott az egészséges településeknek?
Egy lehetséges út lenne például, ha az eddig is megfigyelhető szuburbanizáció még nagyobb divatba jönne, és a szocializmus alatt legatyásított falvak fejlődése folytatódhatna, hogy lassanként valami hasonló képet mutassanak, mint 1945 előtt.
Ne a városba való beáramlás legyen a fő cél, és ott egy réteg számára a lumpenproliként való vegetálás, hanem
Nem kell ebben a progressziónak rögtön Pol Potot és a vörös khmert látni, elég csak Csurka István meglátásaira gondolni, aki már a kezdetekkor is beszélt „nemzeti önépítésről”, arról, hogy a háztáji megengedésekor hogyan kaphattak vissza egy kis önállóságot a parasztok, és hogy ezt a jövőben miként lehetne felhasználni egy erős, termőföldjeire alapozó Kárpát-medencében.
A mesterségesen felhizlalt és a szocializmus bukása miatt számos kezelhetetlen örökséggel szenvedő városoknak csak az lehetne az alternatíva, ha arra a szintre kerülne újra a lakosságuk, amelyet történelmileg egészségesen fejlődve el tudnak tartani. Ehhez pedig az is szükséges, hogy a mindennapi ember számára ne valami régi, idegen és főleg rémületes dolog legyen a vidéki élet, hanem elképzelhető és vonzó perspektíva.
Hónapokon át botrányos hírekkel került a figyelem középpontjába Göd városa. A helyi Samsung-gyár okozta állítólagos szennyezés az országgyűlési választás egyik kiemelt témájává vált, de pár nappal a voksolás után hirtelen kiderült, szó sem volt semmiféle mérgezésről. Kammerer Zoltánt, a település polgármesterét kérdeztük.
Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.
Az olasz város az elmúlt években jelentős demográfiai átalakuláson ment keresztül.
A kérdés, hogy az Országgyűlés hajlandó lesz-e tudomást venni arról, hogy van nemzeti minimum ebben az országban, s megteremti-e az ezt leképező politikai minimumot. Győri Enikő írása.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
2026 első negyedévében összesen 2821 új lakás épült, ami 4,3 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
A 27 éves férfi – akinek lakásában kábítószergyanús anyagot is találtak a nyomozók – két éven keresztül emelt le különböző összegeket a hollywood-i sztár hitelkártyájáról.
A szakértő szerint a távol-keleti ország most kedvezőbb pozícióból tárgyal, aminek a világgazdaág lehet a legnagyobb nyertese.