Összehasonlítottam azokat, akiknek bevallásuk szerint egyik szülőjük azonos nemű kapcsolatban élt azokkal, akiknek a szülei még mindig házasok voltak. Az első csoport a negyven vizsgált szempont legtöbbjében gyengébben teljesített, mint a második. Interjú.
„Az azonos nemű párok körében felnőtt gyermekeket vizsgáló tanulmánnyal vált híressé. Összefoglalná az eredményeit?
A tanulmányt 2012-ben tettem közzé, és a különböző háztartásokban felnövő, fiatal felnőtteket vizsgáltam benne. Összehasonlítottam azokat, akiknek bevallásuk szerint egyik szülőjük azonos nemű kapcsolatban élt azokkal, akiknek a szülei még mindig házasok voltak. Az első csoport a negyven vizsgált szempont legtöbbjében gyengébben teljesített, mint a második.
Miért vált a kutatás ellentmondásossá, miért csaptak össze felette a hullámok?
Számos ok miatt. Először is politikailag motiváltnak hitték. Pedig részemről szó sem volt erről. Számomra ez empirikus kérdés és érdekes kutatási téma volt. Másodszor is számos kutató nem értett egyet a módszertanommal, hogy ép és egész családok felnőtt gyermekeit hasonlítottam össze olyanokkal, akiknek az egyik szülője gyermekévei alatt legalább egy darabig azonos nemű kapcsolatban élt. A kritikák egy része a minta méretére vonatkozik: 15 ezer, 18-39 év közötti felnőttet kérdeztünk ki, és csak kettőt találtunk, akik azt mondták, hogy édesanyjuk és azonos nemű partnere egész gyermekkoruk alatt, végig együtt voltak. Egyesek úgy tekintenek erre, mint a tanulmány hiányosságára. Én azt mondom, hogy egyszerűen ez a realitás – hogy az ilyen kapcsolatok igencsak törékenyek. Szóval nagyon nehéz „ideális” kutatást csinálni,amikor ilyen kis mintád van a hosszú távon, akár évtizedekig együtt maradó azonos nemű párokból és gyermekeikből.
Úgy tűnik, hogy a „kutatók háborújának” vagyunk tanúi: mindkét oldal azt állítja, hogy az ő módszertana rendben van, ellenben a másik oldalé hibás. A laikus kívülálló pedig nem tud dönteni, mivel nem ért hozzá. Mennyire számítanak az ilyen szociológiai tanulmányok igazából? Mérhető egyáltalán a probléma?
Jó kérdés. Egy bizonyos szinten a két csoport nem mérhető össze közvetlenül. Az azonos nemű párok gyermekeit sosem a biológiai szüleik nevelik fel. Valamelyik a kettő közül mostohaszülő. Így a közvetlen összehasonlítás csak meleg és különnemű mostohaszülők gyermekei vagy örökbe fogadottak közt lehetséges. Ugyanakkor ha a legjobb az, hogy a biológiai szüleid, édesanyád és édesapád nevelnek fel - és a kutatások alapján így van –, akkor mégiscsak tudományos képmutatás lenne elrejteni ezt a tényt. Így úgy döntöttem, hogy nem rejtem el. Ezzel együtt hamarosan lesznek jobb eredményeink, mivel több, hosszú távú vizsgálat is folyamatban van a szülői szexuális orientációval kapcsolatban. Persze a kutatók az eredmények magyarázásával is játszhatnak politikát. Szóval ne várjuk, hogy ezek a csaták hamar véget érnek.”
A Mark Regnerusszal készített, márciusban megjelent teljes interjút itt olvashatják.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
Nancy Mace képviselő már be is nyújtott egy javaslatot, hogy kizárja a biológiai férfiakat a női mosdóból.
A Btk. szerint a tiltott adatszerzés három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
A magyar tudományos kutatói hálózat ökoszisztémáját a HUN-REN fogja össze, amely az Országgyűlésnek benyújtott tervezet szerint sajátos jogállású intézményé válik.
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
A szövetségi kapitány szerint 50 százalék esélyünk van az A-divízióban maradásra.
