Két Eminescu-vers között elvész a lényeg

„Az idei érettségin négyszer annyi magyar tanuló vizsgázott sikertelenül román nyelv és irodalomból, mint román – közli a lesújtó adatokat a száraz statisztika. Egy korábbi szakértői vélemény szerint ennek oka többek között az, hogy amíg 2017-ig a vizsgatételek főként a memorizált anyagmennyiséget mérték, és a 7-es jegy elérhető volt a román nyelv különösebb értése nélkül is, idén a hangsúly áttolódott a szövegértésre és argumentációra, a bemagolt anyaggal csak a 4-es osztályzat volt elérhető. (...)

Pár éve a hatóságok is belátták, hogy nem lehet a más anyanyelvű diákoknak ugyanazt tanítani, amit a román ajkúaknak. Azonban az átállás tempója igen lassú, nem tudunk 2025-ig várni, hogy eljusson az érettségiig a beindult reform. Nincsenek kétségeink afelől, hogy a jelenleg fennálló helyzet diszkriminatív, ám afelől szkeptikusak vagyunk, hogy a hátrányos megkülönböztetés megállapítása az Országos Diszkriminációellenes Testület (CNCD) által valamit is változtatna. (Láthattuk az elmúlt héten, hogy ott gáncsolják el a számunkra kedvező jogszabályokat, ahol érik.)

De kezdetnek mindenképp jó lenne, egy nekünk kedvező, a mi igazunkat bizonyító ítélettel lehetne folytatni a küzdelmet. Hiszen nem maradhatunk örök hátrányban amiatt, hogy ha akarunk, akkor sem tudunk megtanulni annyira románul, hogy el tudjuk mondani az orvosnak, hogy mi és hogyan fáj, vagy hogy egy román ajkúval azonos esélyekkel érvényesülhessünk a munkaerőpiacon.”