Hőbörgött az interneten, Európa egyik legbefolyásosabb embere lett

„Érdekes dolog, hogy a Liga végül csak lepaktált az Öt Csillaggal. A Liga 2018-ban is a Berlusconi-féle jobboldali blokkal indult a választásokon, de míg a jobboldal keresztapja hadat üzent az Öt Csillagnak, és még a baloldallal is hajlandó lett volna kiegyezni a populisták hatalomra jutásának megakadályozása érdekében, végül Salvini mégis elárulta az őt felemelő Berlusconit. Bár még a voksolás után is arról beszélt, hogy az Öt Csillag „puha populizmust” folytat, és az utóbbi időben túlságosan is eltávolodott korábbi radikalizmusától és euroszkepticizmusától, a hatalom vágya láthatóan lenyomta az elveket.

Nehéz menet lesz

Persze vannak közös pontok bőven, még Brüsszel és a bevándorlás elítélésén túl is. Beppe Grillo (aki állítólag háttérből a mai napig irányítja az Öt Csillagot, már amennyire egy ilyen formációt lehet irányítani) szintén rajong Putyinért és Trumpért. Mindkét pártot egy fiatal(abb) reformer vezeti, akik láthatóan elég jól navigálnak az olasz politikai életben, és pár fokkal adaptívabbak a hagyományos pártok dinoszauruszainál, de még az alig néhány éve baloldali megmentőnek kikiáltott, végül egyelőre olasz Gyurcsányként végző Matteo Renzinél is (bár Renzi elsősorban politikát próbált csinálni, nem csupán nagyotmondós kampányt). 

Azonban az ellentétek legalább ilyen jelentősek.

Jellemző, hogy egyesek máris temetik a koalíciót, miközben alig néhány napja esküdött fel a kormány.

Óvatosságra int a múlt is: a Liga jó néhány évet eltöltött már kormányon, de hiába kampányoltak mindig a nagy reformmal, Berlusconi alatt ők is szépen belesimultak az olasz politika mocsarába. Ahogy az Öt Csillag sem szűz már: több polgármesterük teljesítménye hagy kivetnivalót maga után, elsősorban a Rómát 2016 óta vezető Virginia Raggi került a támadások célkeresztjébe hivatali visszaélések és a városvezetés gyenge teljesítménye miatt.

De mindenképpen radikális

Raggi eddigi tevékenysége alapján úgy tűnik, az Öt Csillag hiába kampányol azzal, hogy lehet más a politika, valójában ahogy jó pár más országbeli példa is mutatja, a civil lendület sem jelent automatikus korrupciómentességet, a vezetési tapasztalat és a hozzáértés hiánya pedig meglepő módon nem mindig előny.

Egyes gazdasági vezetők például arra panaszkodnak, hogy amikor leülnek egyeztetni az Öt Csillaggal, tárgyalópartnereiknek fogalmuk sincs alapvető gazdasági folyamatokról. De jellemző a civil kurázsira Alessia D’Alessandro esete is: a Nápoly-közeli Öt Csillag-jelöltet úgy reklámozták, mint a Németországból hazatérő közgazdász, aki Angela Merkel párjának adott tanácsokat. Aztán kiderült, hogy nem is közgazdász, és nem adott tanácsot senkinek, bár amúgy egyszer szeretne közgazdász lenni. Kérdés, hogy ilyen személyi állomány elég lesz-e a forradalomhoz.

Akármeddig is tart ez a furcsa frigy, az olasz koalíció tagjai egyenként is elég szokatlan kormánypártnak számítanak Európában, ebben a kombinációban meg aztán különösen kiszámíthatatlan, de minden bizonnyal izgalmas (és vérmérséklettől függően rémisztő) jövő vár Olaszországra, illetve az olasz belpolitika utórengései miatt egész Európára.

Ez pedig egyébként kifejezett cél is az olasz kormányerők részéről. Legalábbis az ismeretlen jogászprofesszorból lett új miniszterelnök, Guiseppe Conte első beszédében azt ígérte, kormánya radikális változást hoz, és erre nagyon büszke.”