„És itt egyáltalán nem az azonos nemhez vonzódókkal szembeni toleranciáról, a homoszexualitás elfogadásáról, a diszkrimináció megszüntetéséről van szó.
Utóbbi nagyon helyes: senkit sem szabad, hogy a munkájában, a karrierjében, emberi kvalitásainak megítélésében stb. bármilyen hátrányos megkülönböztetés érjen a szexuális orientációja miatt. De túl azon, hogy ne tegyük már alma-körte típusú, pusztán ízlésbeli kérdésnek a szexuális orientációt, hanem nevezzük nevén a biológiailag természetestől eltérő viselkedést, vegyük észre azt is, hogy nagyon komoly befolyásolás, agymosás is zajlik.
Rengeteg fiatalt ér csalódás tinédzseréveiben: a kiszemelt lány/fiú nem mutat iránta érdeklődést, sőt az is lehet, hogy általában nem sok sikere van a másik nemnél, míg az osztálytársak hódítást hódításra halmoznak. Düh, frusztrációk, önértékelési zavarok alakulnak ki. Pedig teljesen normális dolog mindez: nem tetszünk mindenkinek, nem mindenki egyformán nagy csajozó-/pasizógép, és vannak, akik egyszerűen csak későn érő típusok.
Igenis lesz olyan lány, akinek pont a pattanásos, magába forduló, félénk, akár számos feminin vonással is rendelkező fiú kell, és olyan fiú is, akinek a kicsit duci, szemüveges lány az esete. Kis türelem kell csak hozzá, meg hogy a szülők, tanárok, esetleg mentálhigiénés szakemberek is segítsenek mindezt megérteni, elfogadni.
Ezzel szemben a tömegkultúrában (is) komoly pozíciókat elfoglaló meleglobbi minden eszközével igyekszik elérni, hogy ezek a csalódott, bár pusztán az élet természetes folyamatain végigmenő fiatalok úgy érezzék, hiányérzetükre itt a megoldás: a »bemelegedés«.”