„Lemondok mandátumomról, ha azt Toroczkai Lászlónak adják, vagy egy másik olyan jelöltnek, aki hűen képviseli a kongresszus 46%-ának akaratát, de a frakció további elszakadását a párttól nem támogatnám azzal, hogy Vona Gábor egy újabb emberének adjam át a helyem. A Pongrátz Andrással folytatott megbeszélésem eredményeként, vele egyetértésben hozott döntésemről tájékoztattam a Jobbik elnökségét, s a kompromisszumos váltóember megtalálása érdekében tárgyalást kezdeményeztem a pártvezetéssel, mely a lemondásomra való felszólítását úgy döntötte el, hogy meg sem hallgatott, sőt döntésükről a sajtóból kellett értesüljek. Bár eljárásukat koncepciósnak, joggal való visszaélésnek, belső leszámolásnak tartom jogászokkal való konzultációim alapján is, a 46%-nyi tagság akaratának és az Alapító Nyilatkozatunknak a semmibevételét pedig nem engedhetem.
Bár Pongrátz András és a Jobbik Mi Magunk Platformja ragaszkodik ahhoz, hogy »a jobbikos képviselői eskü megszegése miatt mondjon le a mandátumáról az a Gyöngyösi Márton frakcióvezető, aki a kizárás kezdeményezésével pártszakadást idézhet elő, illetve az a Mirkóczki Ádám, aki nyilatkozataival hiteltelenné tette a pártot és megtagadta a 2010 előtti Jobbikot«, én nem várom el a tárgyalás témájává tenni azt. Viszont szeretném felhívni figyelmüket jobbikos eskünk általuk nem idézett, első háromnegyedére, melyet sokan megszegnek: