Szikrából csiholtunk tüzet

„A balliberális szubkultúra tehát lábon kihordott egy belső felhasználásra szánt Kulturkampfot, amikor még azt képzelték, hogy a politikai oldaluk nyerhet, és akkor következhet az álombéli leszámolás az elmúlt nyolc évért és pél­dául Stohl András ­TV2-s szerepvállalása miatt.

Nos, erre kollégám nekiállt az anyaggyűjtésnek, leült és megírta a véleménycikkét. Az első részt. Majd munkája során olyan sok anyagot gyűjtött össze, hogy cikke sorozattá dagadt. Balliberális szellemi műhelyekben hasonló minőségért díjakat, befolyást, kapcsolati tőkét és nyilvánosságot osztogatnak.

Mi viszont értetlenül állunk az előtt, hogy ugyanez az újságírói kutatómunka egy jobboldali tollforgatónak bármily okból is tilos lenne.

Nagyon furcsa éppen a liberálisoktól megkapni, hogy jobboldali újságíró nem végezhet tényfeltáró munkát, nem sérthet vélt vagy jogos érdeket, mert ha mégis, akkor arra kirekesztés és hisztéria, továbbá – amint azt láthatjuk számos felületen – pszichológiai kórképek kivetítése az egzakt balliberális reakció. Remélhetően a bámészkodó állatkerti csimpánzokig azért nem jutunk el.

Miről szól Szakács Árpád sorozata? Az arányos juttatásról. Nem többről. Minden más híresztelés, belemagyarázás, nyelvünk hegyére pöckölt hazugság. Minden más az érdeksérelemről szól, a pénzről, amitől az okostelefon akkor is precízen pittyeg, ha közben tombol az illiberális diktatúra Putyinba oltott mutációja. Szól még a több évtizedes dogmák robajjal kísért ledőléséről, és arról, ami ezekből jó esetben logikusan következik, csak eddig a láthatatlan mezőben maradt.”