Schilling Árpád garantáltan hazasomfordál pár hónap, egy-két év múlva. Ők ugyanis ugyanolyan senkik odakint, mint itthon.
„Váltig állítom, hogy normális ember ezek közé a lábát be nem teszi. Bizonyság a tézisemre, hogy néhány elszállt egyetemistán, belvárosi macán, kretén hülyegyereken kívül senki sem kíváncsi rájuk. Szerintem egy tízmilliós országban tízezer rossz ízlésű ember bőven akad, jó, akkor legyen húszezer, a többségnek pedig ott van Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Őze Lajos, Ruttkai Éva, Kiss Manyi. Szerintük ők a színjátszás, ők a mérce. És ahogyan senki sem szolgálhat két úrnak, nem mondhatod, hogy Psota Irén anno a színpadon ugyanaz a nívó, mint Sárosdi Lilla. Hogy amikor ez utóbbi – imitálva – két férfi farkát veri a színpadon, művészet, te pedig bunkó vagy, ha nem nevetsz rajta. Hogy egyem a kis szívét, micsoda komika, micsoda szenzációs darab!
Psota Irén művész volt, Sárosdi Lilla pedig pancser. Az egyik gyémánt, a másik szénpor. Psota Irén komédiázásától egy kicsit jobb emberek lettünk, a Krétakör előadásaitól pedig kimegyünk rókázni a szabad levegőre.
Ennyit, szigorúan csak ennyit a színházról.
Schilling Árpádékkal az a baj, hogy ha eldugul a pénzcsatorna, ha az állam nevű fejőstehént kicsapják a legelőre, ha az éltető tőgyekhez nem férhetnek hozzá, vagy legalábbis az esélye felvillan, hogy az esti fejésnél nem ülhetnek a kisszékre, akkor azonnal egyedül érzik magukat. Egyedül érzik magukat, mert piaci alapon nem tudnak megélni. Mert még véletlenül sem fordulhat elő, hogy a nézőtéren hahotázó infantilis szerencsétlenek közül egyetlenegy is belenyúlna a zsebébe és mecénásként megmentené a Krétakört.
Persze, petyhüdt Árpiék mókaköre nem zár be. Annyira nem nagy a baj, annyira nincs diktatúra. Halálmegvető bátorsággal továbbra is megrendezik majd előadásaikat. Egyelőre csak Schilling Árpád távozik körünkből. Remélhetőleg nem úgy, mint Gerendás Péter, aki politikai okokból már többször is elhagyta az országot. Fájdalom, addig-addig csomagolt, amíg a végén önmagát itthon felejtette. Hogy miért maradt mégis? Azért, amiért Schilling Árpád is garantáltan hazasomfordál pár hónap, egy-két év múlva.
Ők ugyanis hajszálpontosan ugyanolyan senkik odakint, mint itthon.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Magyar Péter a no fucking way megnyilatkozásával még semmit nem tett a világosság kiterjesztéséért.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
