„Váltig állítom, hogy normális ember ezek közé a lábát be nem teszi. Bizonyság a tézisemre, hogy néhány elszállt egyetemistán, belvárosi macán, kretén hülyegyereken kívül senki sem kíváncsi rájuk. Szerintem egy tízmilliós országban tízezer rossz ízlésű ember bőven akad, jó, akkor legyen húszezer, a többségnek pedig ott van Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Őze Lajos, Ruttkai Éva, Kiss Manyi. Szerintük ők a színjátszás, ők a mérce. És ahogyan senki sem szolgálhat két úrnak, nem mondhatod, hogy Psota Irén anno a színpadon ugyanaz a nívó, mint Sárosdi Lilla. Hogy amikor ez utóbbi – imitálva – két férfi farkát veri a színpadon, művészet, te pedig bunkó vagy, ha nem nevetsz rajta. Hogy egyem a kis szívét, micsoda komika, micsoda szenzációs darab!
Psota Irén művész volt, Sárosdi Lilla pedig pancser. Az egyik gyémánt, a másik szénpor. Psota Irén komédiázásától egy kicsit jobb emberek lettünk, a Krétakör előadásaitól pedig kimegyünk rókázni a szabad levegőre.