A marihuána nem jó, felesleges, egy értelmes, okos, egészséges fiatal magától nem akar marihuánát vagy bármi mást szívni.
„Olvasom Zacher Gábor és Puzsér Róbert vitáját a marihuána legalizációjáról, és végig azon gondolkodom, hogy erre az egészre mégis miért van szükség? Nem magára a vitára gondolok természetesen, sokkal inkább magáról a marihuánáról mondom, hogy nem tudom, mi szükség van rá, hiszen számomra evidens, hogy a marihuána és az összes többi butító szer: hülyeség.
Nem erről kellene beszélni. Nem arról, hogy legalizálják-e a könnyűdrogokat, vagy sem, lehessen-e legálisan marihuánás cigarettát szívni, vagy sem. Szerintem ez nem is kérdés – a marihuána nem jó, felesleges, egy értelmes, okos, egészséges fiatal (vagy nem fiatal) magától nem akar marihuánát vagy bármi mást szívni. Mégis, mintha a nyugati társadalmak szépen rá lettek volna kényszerítve arra, hogy erről vitázzanak, hiszen az évtizedek alatt egyesek ügyesen felépítették a marihuána brandet: hatvanas évek, lázadás, Jamaica és India, filmek, zene, az egész olyan lazának, vagánynak, viccesnek vagy éppen komolynak és leginkább »értelmiséginek« számított. (Tagadva természetesen negatív hatásait.) Aztán, amikor a köztudatba már sikerült a brandet elültetni, kellőképpen beetetni vele a megfelelő korosztályt, jött egy-két ember, és feltette a kérdést, hogy mégis, nem kellene-e legalizálni a marihuánát?
És jöttek az érvek, amelyeket Puzsér Róbert is mantráz, hogy nem is rossz, meg ez nem is drog, meg a pálinka sokkal károsabb, meg milyen képmutatás már, hogy az alkohol legális, a fű meg nem. Így aztán egy szép napon a felvilágosult államok elképesztően felvilágosult politikusai azt a hihetetlenül felvilágosult döntést hozták, hogy akkor mégis lehet legálisan füvezni. És mindenki elismerően csettintett és bólogatott, és úszott a mámorban, és tényleg, igazán jó volt minden. És az a végtelenül egyszerű kérdés, hogy egyáltalán miért kell drogot használni, miért kell füvet szívni, kinek, minek, miért jó ez, csak nagyon keveseknek fordult meg a fejében, de ők csendben, a sarokban gubbasztva hallgattak, nehogy valaki szélsőségesnek, mi több, rasszistának bélyegezze őket.”