Kurucok és labancok: a valóság a legendák mögött

2018. május 04. 16:29

Ideje újragondolnunk és ismét megvizsgálnunk a Rákóczi-szabadságharc valódi kereteit és körülményeit, a „kuruc” és „labanc” szavak jelentéstartalmát.

2018. május 04. 16:29
Paár Ádám
Mandiner

Most 315 évvel ezelőtt bocsátotta ki II. Rákóczi Ferenc a brezáni kiáltványt, amely szimbolikusan a szabadságharc kezdetét jelentette. Azóta történészek, közírók, politikusok, társadalomtudósok hosszú sora értelmezte a magyar történelmet a kuruc-labanc törésvonal mentén.

A „kuruc” és „labanc” kifejezések jelentése elszakadt a 18. század eleji kontextustól. A kuruc jelenthette, politikai rendszertől függően, az „örök lázadót”, az „örök ellenzékit”, az „igaz magyart”, az „osztályharcost”, míg a labanc szinte mindig a rövidebbet húzta: hol a „megalkuvó”, „hol a „német” vagy „németbarát”, „örök kollaboráns”, a mindenkori „muszkavezető” szinonimája lett.

Mielőtt megszaggatnánk a ruhánkat a magyar átoknak tartott széthúzás miatt, tisztázzuk:

más országok történelme szintén ismer ilyen régóta húzódó ellentéteket.

Vajon Skóciában a „felföldi” vagy „jakobita” hasonló módon kilépett-e a 18. századi szűk értelmezési tartományból, és az „örök lázadó” vagy „igazi skót” szinonimájává vált, szemben a puhább lelkűnek tartott, hajlékonyabb „alföldivel”, vagy az angolbarát whigekkel!

Hasonló módon Franciaországban éles ellentét húzódott Vendée-ban és Bretagne-ban a „fehérek” és „kékek” között: előbbi a király és egyház híveit, utóbbi a köztársaságpártiakat jelentette, társadalmi, foglalkozási rétegtől és nemzetiségtől függetlenül, és még száz év múlva is e kettő között húzódott éles törésvonal.

Az Egyesült Államokban a polgárháború idején az északiak által „Johnny Rebel” (Lázadó János) névvel illetett egyszerű déli közkatona két vonatkozásban megfeleltethető a kuruc figurájának, ha eltekintünk a földrajzi és kulturális különbségtől meg az eltérő társadalmi és politikai háttértől: harca ugyanolyan reménytelen, ám emberi, katonai „csakazértis” mentalitása tiszteletre késztette az ellenfeleket.

A fenti példákból kiindulva valószínűleg minden országban találhatunk olyan történelmi ellentétpárokat, amelyeket a konkrét jelentéstartományból kiemelve bizonyos mentalitással, észjárással, politikai magatartással azonosítanak. Nem egy magyar specifikumról van szó, e tekintetben is Európához tartozunk.

Valójában persze

a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatban is hajlunk a köldöknézésre.

Mindmáig nem eléggé tudatosított tény a közoktatásban és a történelemszemléletben, hogy ez a küzdelem bizonyos mértékig a spanyol örökösödési háború mellékhadszíntere volt. Ez magyarázza Rákóczi gyors sikereit a szabadságharc kezdetén, amikor a legjobb császári seregeket kivonták az országból és átirányították a Rajna mellé vagy Itáliába, a francia frontra.

XIV. Lajos számára kapóra jött a fegyveres felkelés legerősebb ellenfele, a Habsburg-dinasztia hátsó udvarában. Nem véletlen, hogy Rákóczi a Napkirály támogatásába vetette minden reményét, és a pénzügyi, valamint hadmérnöki támogatás kulcsszerepet játszott a magyar haderő felállításában. Rákóczi seregében a magyarországi születésű katonákon kívül francia, bajor, svéd és tatár katonák is felbukkantak, akár mint őszinte magyarbarátok, akár mint hidegvérű zsoldosok. A magyar paraszt és egyszerű kuruc nem szívelte jobban a németekhez hasonlóan öltözködő parókás, kalapos franciát, bajort vagy a nem is oly régen török segédcsapatként pusztító krími tatárt, mint az ellenséges osztrák, vallon, morva zsoldost.

A másik oldalon a Habsburgok szövetségesének számító dán király, a népe körében szeretett, „jó” Frigyes, a jobbágyság eltörlője is elküldte „önkénteseit” a magyar hadszíntérre, akárcsak a svájciak. Pedig Dánia protestáns volt, akárcsak a kurucok többsége, és Svájcot a magyar nemesség kifejezetten nagyra becsülte saját, évszázadokkal korábbi sikeres Habsburg-ellenes szabadságharcáért! Csakhogy Dánia Svédországtól félt és a Habsburgokban bízott, Svájc pedig a zsoldosokkal való kereskedelem központja volt.

Íme, a politikai számítás és anyagi érdek összekuszálja a természetes rokonszenveket!

Idegen katonák vére is öntözte Magyarországot, mégis csupán a szabadságharc magyar katonai és politikai vonatkozásait akarjuk tudomásul venni! Igaz, a szövetségesek – akik persze ebben a korban legalább akkorra kárt tudtak tenni, mint egy ellenséges sereg – ritkán találkoztak magyar csapatok nélkül szemtől szembe a harcmezőn.

Nem akarjuk tudomásul venni, hogy a Rákóczi-szabadságharcban nem magyarok és osztrákok, vagy császárpárti magyarok álltak csupán szemben egymással, hanem mindkét oldalon soknemzetiségű ezredek harcoltak, leképezve az ország soknemzetiségű lakosságát. Így a „labanc” (és egyébként jó magyar) Pálffy János híres kék egyenruhás jászkun ezredeiben ugyanúgy harcoltak magyarok, mint amennyire szlovákok, ruszinok, románok, cigányok a nagyságos fejedelem pro patriás zászlaja alatt.

Megjegyzendő, hogy Pálffy János gróf – ugyanúgy, mint Rákóczi és Bercsényi Miklós – egy időben Lengyelországban tartózkodott menekültként. Egy párbaj miatt kellett elhagynia Magyarországot. Érdemes ismertetni ezt a történetet, mert jól rávilágít arra, hogy a császárpárti oldalon állók mennyire hasonlóan jó hazafiak voltak, mint az ellenük harcolók.

Frigyes János württembergi herceg becsmérelte a magyar nemzetet. Pálffy erre válaszul párbajra hívta a herceget, és annak halálos sebesülése után menekülnie kellett. Éppenséggel tehát Pálffy éppúgy a magyar becsület védelmezője volt, és fordulhatott volna úgy a kocka, hogy meneküléséből politikai előnyt kovácsolva maga is a rebellisek oldalára áll. Ám ő lojális maradt uralkodójához, és annak első hívására hazatért, amikor a birodalmat veszély fenyegette.

Pálffy sorsa mutatja, hogy mindig van alternatíva.

Egyébként pedig mérhetetlen bornírtság, amikor a labancokat a németekkel azonosítják. Egyrészt az idegen zsoldosokból csak kevés maradt az országban, a kurucok gyakran teljesen magyarországi legénységű ezredekkel kerültek szembe. Ugyanaz a magyar, német, szlovák, román vagy cigány katona harcolt itt is, ott is, és természetesen rokonok, barátok, ismerősök, mint minden polgárháborúban. Másrészt az egyik legnépszerűbb kuruc főtiszt, Czelder Orbán is német, pontosabb felvidéki szász (cipszer) volt, és nagyobb respektusa volt a kuruc seregben, mint megannyi született magyar főtisztnek együttvéve. Czelder Orbán egyike volt a kevés kurucoknak, akik a szatmári béke után sem nyugodtak bele a helyzetbe, és új szervezkedésen törték a fejüket. Ki is bontották ismét a Pro Patriás zászlót, ám életükkel fizettek érte. Furcsa módon a magyar szabadság vértanúja, a német ajkú Czelder nem tartozik az ismert kuruc főtisztek közé, holott megérdemelné. A többször tábort váltó, kalandor Ocskay Lászlóról szólnak a színdarabok, operettek. Természetesen a kuruc szemében a fő ellenség a „német” volt, a Csínom Palkó, Csínom Jankó dal „nyomorult németsége”, de joggal gyanítható, hogy a „német” itt nem nemzetiséget jelöl, hanem általában a „német” szó alá soroltak mindenkit, akit a kurucok sanyargatójának véltek: nemzetiségtől függetlenül az idegen zsoldost, az adó- és vámszedőt és idegen hivatalnokot.

Rákóczi Rodostóban

Amikor a kurucok betörtek Ausztriába, Morvaországba, akkor az ottani pusztítást vélhetően nem csak a németellenesség motiválta (német alatt a zsoldost és császári hivatalnokot értve), hanem elsősorban a zsákmányszerzés és a korabeli harcmodor, amely az ellenség demoralizálását, pszichikai megtörését, vagyonának felprédálását jogos eszköznek tartotta.

A kurucok sem voltak angyalok, nagyon nem.

A morva és osztrák folklórban a magyarok ugyanúgy „kutyafejűként” rögzültek, mint a magyar néphagyományban a tatárok. Egy osztrák falu felnőtt lakosait a kurucok teljesen kiirtották, csak a kisgyerekeket hagyták életben. Forgách Simon kuruc tábornagy emberei követték el ezt a gaztettet. Az osztrák monda szerint az isteni büntetés nem is maradt el: Forgáchnak megjelent Szűz Mária, mire megriadt lova levetette a nyeregből. Valójában a kuruc tábornagy Rodostóban halt meg, békésen. Ám mint a magyar néphitben Haynau, ő sem kerülhette el, hogy a néphit lesújtson rá és kegyetlen halált kívánjon számára.

Mit kezd a mai Magyarország a szabadságharc emlékével és a kuruc-labanc berögzült ellentéttel?

El kellene fogadni tényként, hogy a kurucok és labancok ugyanolyan jó magyarok (vagy éppen nem magyarok) voltak, és ha voltak becstelenek, akkor azok nem labanc vagy kuruc mivoltukért tekinthetők annak. Másodszor ideje lenne a közoktatásban nagyobb hangsúlyt helyezni a konfliktus európai perspektívájának bemutatására. És végül, szerencsés lenne, ha a kuruc-labanc ellentét nem gyűrűzne be a 21. századi politikába.

Összesen 166 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Revízió
2021. október 10. 10:25
Kedves Paár Ádám ! Kurvára fordítva ülsz a lovon ! A bornírt jelző az ilyen mindent mindennel összemosó féligazságok kifordításával az igaz nemzeti ügyet szolgálók hősiességének beárnyékolásán mesterkedőket illeti, az olyanokat mint te ! A szabad független Magyarországot akarók a nemzeti hősök és az ennek az ellenkezőjét akarók az árulók minden történelmi korban. A hazafiaknak szobrokat emelnek az árulók pedig örökké megbélyegezettek maradnak/lesznek. Ezt a te kozmopolita identitás nélküli, gyökerét vesztett újeuroópai balliberális, haladó szelleműként hamisan beállított felfogásod szellemi horizontja nem tudja feldolgozni, hanem hamisan összemossa a dolgokat tudálékosan és megtévesztően ! A nemzetért harcolók döntően magyarok voltak és alig akadt olyan, aki a sajátjai ellenében az országot kifosztó labanc teuton germán nyelven beszélők közé beállt volna ! Menj te az állatkertbe a haverjaidnak osztani az észt, vagy húzzál kifelé a labancok seggit nyalni !
Revízió
2020. október 16. 21:47
Ahogy az öreg székely mondaná: akkora marhaságot írtál, hogy neki lehet támaszkodni ! Ez maga a nemzetietlen libernyák történelemírás. Európai maszatolás, mellékes történések általánosítása, hibás értelmezésekből téves következtetések levonása. Két pogány közt volt ez szerencsétlen nyugatiak által magárahagyott ország és minden magyar hazafi másféleképp kereste a hazája boldogulását a feldúlt és kivéreztetett országnak. 1. A habsburg labancoknak semmi ketrsnivalójuk nem volt hazánkban, aljasok voltak, mint mindig. Mátyás királyunknak ki kellett volna irtani őket ! Egy kis szaros őrgrófság volt az Árpád házi királyaink idejében. A magyarság hátán híztak meg a mocskok, amíg mi több száz évig a töröktől védtük őket, akiket inkább át kellett volna engedni, hogy felperzseljék Labanciát. A török ráadásul rokon népesség, a német nem. Nem kell maszatolni ! Akik a magyar függetlenség mellett harcoltak, azok a hazafiak , a mi hőseink, akik meg ellene azok meg a hazaárulók, a labancok. Ez ennyire egyszerű, manapság is erről van szó. Nem kell az LNBTQ- hoz hasonló maszatolás , a buzi az buzi és nem tudnak együtt gyermeket nemzeni, ugyan így a hazafi, az nemzeti hős, az ellenség az ellenség és a hazaárulók azok hazaárulók. A labanc csapatok a törökhöz mérhető károkat okoztak hazánknak. A tenkes kapitánya c. film jól jellemzi őket, ami ma is jellemző rájuk: önző, fölényeskedő pökhendi, magyarokat lenéző és gyűlölő népség ( lásd a szerző kutyafejű magyarok labancéknál). Figyú ! A kuruc seregben túlnyomó részt magyarok(és székelyek) harcoltak, mivel a ruszinok és tótok kivételével már magyaellenesek voltak a nemzetiségek ld. Horea , Closca , Crisan erdélyi oláh parasztfelkeléskor már az oláhok sziszutematikusan ölték a magyarokat és szartak a magyar szabadságra. Pállfy rossz oldalon volt és ennyi, nem kell mellébeszélni ugyanígy a szarházi Eszterházy is elosztrákosodott udvarhű szarházi volt. Aki a jó oldalon állt, azokat a nemzeti hősöket kurucoknak nevezzük és naná, hogy kiirtottak egy pár labanc települést, mikor látták, hogy a császári labanc csapatok a török után végiggyilkolták és végigrabolták szegény hazájukat ! Semmit sem kell átértelmezni Brüsszelisztán kérésére , mivel van már kialakult egészséges magyar öntudatunk, saját hőseinkkel és ehhez a Rákóczi szabadságharc labancai Vak Bottyánig bezárólag hozzá tartoznak, mély tisztelet nekik !!!!!!
Vakfolt
2018. május 07. 13:53
Azért mert volt hazaszerető a labancok között még a labancok nem lettek jófejek, ahogy mert volt pár köcsög a kurucok között, nem lett minden kuruc "kutyafejű". Az a nagy büdös helyzet, hogy a habsburgok sosem tekintették magukat magyar királynak, nekik csak ennek az országnak a kincsei kellettek, kaja emberanyag, arany, ezüst, só. Igen prózai módon kiválasztottak vagy idetelepítettek családokat akikre a javak beszedését bízták és slussz, mint mondjuk az esterházyakat. Lehet, hogy építettek egy s mást de akkor is csak szarfaszú piócák voltak. Az igazi vízválasztót az jelenti, hogy mit tett a hazáért, vagy mit ellene! Rákóczi sem kurucként kezdte.. Az említett Pálffy pedig olyan békét kötött, hogy az ország megmaradt!
dr.ótos
2018. május 06. 08:49
Igaz. Majdnem. A szükséges államformaváltás után, a feltételeknek megfelelő- meghívandó/felkérendö jelölt nyilatkozhatna erről.. Az ad-hoc jelöltség(esetleg adókedvezménnyel támogatott:-)) formája kerülendő! KIRÁLYSÁGOT!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!