Orbán és de Gaulle nemzetállami víziói és a jobboldali state of mind változásai

„A jobboldali state of mind, azaz a nem baloldali tudatállapot vagy lelkiállapot látszólag sokat változott az elmúlt évtizedekben. Vannak azonban stabil pontok, amelyek kortalannak bizonyulnak. Mindeközben Houellebecq szerint a hatvannyolcasok a haladáspártiság döglődő múmiái, akik szociológiai értelemben már kivéreztek, de behúzódtak a média fellegvárába, és onnan szórják átkaikat a korszak bajaira.

»A migráció végül elvezet a nemzetek és államok felbomlásához, a nemzeti kultúrák feloldódásához és egyetlen nyílt társadalom marad. Majd létrejöhet az egyetlen és egységes európai kormány az általunk belátható jövőben« – fogalmazott Orbán Viktor beiktatási beszédében a parlamentben. A nagy európai mutáció – merthogy itt inkább elváltozásról, mint változásról beszélhetünk – szerinte háromlépcsős lejtmenetben alakul ki: a multikulturalizmus (erőszakos) elterjedése, a politikailag korrekt szájkosár-rendszer kiépülése, illetve a felső korlát nélküli migránskvóta, amely végső soron »Európa furcsa halálát« eredményezi. A prekoncepció koncepcióvá érik, az apokaliptikusnak vélt jóslatok beteljesednek.

Douglas Murray, az említett kifejezéssel azonos című könyv szerzője szintén nem fukarkodik a negatív jelzőkkel, ha Európa jövőképét szemléli. »Először azt mondták, hogy gazdasági növekedést hoz a migráció« – Murray szerint ez az állítás nem áll meg. Egy brit felmérés alapján a bevándorlók ugyanis Nagy-Britanniában 15 év alatt 95 milliárddal többet szipolyoztak ki a szociális rendszerből, mint amennyit adók, illetve közterhek formájában beletettek. Az író elfogadhatatlannak tartja továbbá, hogy „úgy terveztek terrortámadásokat az elmúlt években Európában, hogy a terroristák felvették közben az állami támogatásokat. A párizsi merényletek kitervelője és egyik végrehajtója, Salah Abdeslam például állítólag »19 ezer eurónyi segélyt vett fel a merényletig.«

(...)

De Gaulle a maga módján írta át a történelmet (Maurice Vaisse), ahogy Orbán is teszi szupranacionális és nacionális síkon. Erős, patrióta államfelfogás jellemezte »a hagyományos tévelygéssekkel szemben«, ahogy Orbánt is. A tábornok mélyen hitt abban, hogy a szuverén európai nemzetek konföderációja a kulcsa a kontinens naggyá válásának, ahogy Orbán is. Charles de Gaulle több évtizeden keresztül meghatározó politikusa és államférfija volt hazájának – és ha gaullizmusról beszélhettünk akkoriban, akkor időszerű belátni, hogy a XXI. századi Európában ezt most vélhetőleg orbánizmusnak hívják. Azzal az előfeltevéssel, hogy Orbán sem azért jött, hogy eltörölje, hanem inkább, hogy »betöltse a törvényt.«”