Az antimigrációs politika hazudik. Olvasztótégely vagyunk.

„Lassan mondom: a magyar k-e-v-e-r-t  n-e-m-z-e-t. Olvasztótégely vagyunk, amelynek történelme során más népcsoportok és kultúrák integrálása és lehetőség szerinti asszimilálása egyszerre volt kényszer és lehetőség. Ennek következtében a mai (magyar) népességünk döntő részében idegen etnikumok és leszármazások keverednek a valamennyire is etnikai magyarnak tekinthető vérvonallal. Az etnicizmus (a nemzet ezeréves megbontatlan származási egységével és valamiféle »lényegével« operáló politikai ideológia) ilyen körülmények között hazug és – a bezárkózást ösztönözve – nemzetrontó is. A legtöbb, ami vele szemben a magyar kollektívumról elmondható, az a nyelvi, esetleg a kulturális egységessége, amelyet közös földrajzi környezetben ért el. 

Na, ezek után bármilyen baloldali, »rosszabb pedigrével« bíró vagy ilyesmivel megvádolt és attól félelmében összeroggyant közéleti ember bátran kiállhat az etnicizmus és a bezárkózó nacionalizmus ellen, néven nevezve azt, és felhívva a figyelmet arra, hogy szembe megy az »ezeréves értékeinkkel«. Szabad a vásár! Tessék abbahagyni a kushadást, visszaadni a júdáspénzt, és elkezdeni politizálni az ellenzéki oldalon a liberalizmussal nem tompított puszta demokrácia (=közéleti tusa) keretei között! Mit jelent ez? A lényegről kell beszélni, beleállni a szellemi és a politikai harcba, megásni a lövészárkokat, megtölteni a fegyvereket!

De legelőször: visszaadni a júdáspénzt.”