Eltűnt Orbán Viktor szexepilje

„Végső soron míg az egyik oldalról a Fidesz a XX. századot kínálja, az ellenzék a XXI. századot. Csakhogy Orbán személyében, stílusában, eszmerendszerében, cselekvési tervében, attitűdjében, nyelvezetében száz százalékosan teljesíti az ígért XX. századot, addig az ellenzék pártjaitól (konkrét ígéretek híján) csak remélhetjük, hogy a jövőbe repítik hazánkat. Vezetőinek többsége enyhén szólva is véleményesen képviseli a század innovatív, szédítő sebességű, tudásra épülő, technokrata attitűdjét.

Tudatos imázsépítésben Vona Gábor és pártja érzett rá leginkább az anti-Orbán szerepre. Ő és a Jobbik nevében beszélő politikusok láthatóan koncepció szintjén viszik a technokrata, trendi vonalat.

Úgy néz ki, csak a kampány finisében realizálta a Fidesz, hogy elidegenítette magától a fiatalokat, és most már ovisokkal, egyetemistákkal mutogatják Orbánt. Azonban ez a hajó már elment.

Az ellenzék nem vált vonzóvá, de a Fidesz avítt és pörköltszagú lett a fiatalok szemében. Orbán végletes téeszelnökbe fordult imázsával és karakteréhez igazodó személyi állományával szarvashibát követett el.

Pokorni Zoltán, Varga Mihály, Navracsics Tibor a civilizáció-faktorukkal régen jó szolgálatot tettek a pártnak, most Németh Szilárd, Kósa Lajos, Rogán Antal és Szijjártó Péter típusú karakterek reprezentálják a Fideszt. Ha egy párt/politikus ódivatúvá válik, és a hozzá való kötődés elveszti a szexepiljét, végzetes léket kaphat hajója. Magyarországon idáig mindig az a szereplő nyert, aki a többség számára menőbbnek számított.

A Fidesz az ellenzékkel szemben, erőt, kormányzásképes potenciált sugároz, ez óriási hendikep a kormányváltóknak.

Kampánytechnikai szempontból felfoghatatlan, ahogy Karácsony Gergely a szerény értelmiségi szerepébe beleégve, a kormányváltó ellenzék erejét erodálva, úton-útfélen bizonygatja, hogy nem szeretne miniszterelnök lenni.

Másrészt viszont Orbán és a Fidesz minden egyéb sármját elvesztette. Orbánék számtalanszor váltak nevetségessé a kampány finisében, ezerszám adtak magas labdát, melyet az internetes folklór igen szórakoztató formában tárt elénk. Humort csak a kormányváltók oldalán találunk, és ez veszélyesebb a Fideszre, mint elsőre tűnik. A nevetségessé válás a politika selyemzsinórja. Kósa imázsára is nagyobb csapást mért ügyének válogatott balfékség-aspektusa, ahogy szánalmasan csetlett-botlott, dadogott, lebiztosította a verdát, mintha zsebre tette volna belemenősen az eurómilliárdokat.”