Ütős és éles eszköz a politikai cél elérésében, amit tulajdonképpen 1988 óta folyamatosan, következetesen és aránylag kacskaringómentesen követ(nek).
„Tulajdonképpen arról van szó, hogy milyen alapértékek, milyen generációkon átívélő koncepciók és milyen jellemformáló elszántság alapján áll az ellenzéki munka.
És igen: A NER Orbán(ék) életműve, ütős és éles eszköz a politikai cél elérésében, amit tulajdonképpen 1988 óta folyamatosan, következetesen es aránylag kacskaringómentesen követ(nek).
Hogy a Fidesz a liberális, rendszerbontó ifjak csapatából egy a klasszikus polgári értékeket valló, és őrző (tehát konzervatív)!, párttá serdült, érett, leginkább ennek a következetességnek köszönhető. Tragikus, hogy ezt nem ismerik fel az ellenzéki Fidesz-epigonok, akik saját "fegyverével", ellenzéki akcionizmussal, képzelik megverni Orbánt Viktort. Azt sem képesek felfogni, hogy Orbán nem meglovagolja a trendeket –illetve nem csak, persze azt is – , hanem trendeket ad, változtat, szembefeszül velük. Mégpedig teljes bevetéssel. És: Orbán nem fél attól, hogy valakik kinevetik, mert hisz abban, amit tesz.
A Fideszre jellemző pártfegyelem kulcsa nem az állítólagos félelemkeltés vagy korrupció (még ha a kelleténél több is akad belőle), hanem az az elképesztő ÖNfegyelem és célirányultság, ami első sorban Orbánra magára, de számos harcostársára is jellemző. Nem rémkép, és nem jófej ideál, hanem példakép: valódi tekintély. Ezért minden zsarnoknál és minden bohóckodó csábítónál hatékonyabban képes vezetni és ösztönözni "az embereket."
Nem a tömegeket, hanem az egyedeket.
Nagy felelősség, és ha visszaél ezzel a tekintéllyel, vagy ha szakadékba vezeti az országot, akkor sokkal súlyosabb ítélet alá kerül mint pld. egy kígyózó Böszme, vagy egy vonagló Selyemfiú, aki csak pózol és/vagy csábít.
Mert Orbán az esetben nem egy amorf tömeget vezetne meg – az mindig átvészelhető; hanem személyeket, egyedeket, karaktereket és életeket.
Ergé ilyent soha nem írna le, de a 7 jó tanácsábol következtethetünk arra, hogy az ellenzék legfőbb problémája a programszerű dekandencia. Az öntelt nyafogós, nyegle hanyatlás mint politikai műfaj, a mások, más világszemlélet és egzisztencia által kitermelt szellemi és anyagi javak ínyenckedő, fintorgó felélése. Múlt és jövő nélküli per-pártocskák. Erről szól az összes "tüntetésnek" álcázott Pesti GOA-party.
A fidesz ellenzékben is mindig erősebb, dominánsabb, izgalmasabb és félelmetesebb volt. Onnan tudott leghatékonyabban építkezni; kormányon már csak erővel védi, amit felépített. Erre az erdőírtó, kéziekével szántó talajmunkára a régi és új ellenzéki pártok képtelenek, ők csak a kézigránáthoz értenek. Védelmet és az üzemanyagot pedig fantáziált vagy valóságos "nagytestvérektől", cukrosbácsiktól és szürke eminenciásoktól várják. Infantilis, kisstílű arulkodósjúdások.”