„Egyszerre vagyunk mi, választók nehezebb és könnyebb helyzetben azoknál, akiknek felhatalmazást adtunk. Nehezebb, mert mi nem kerüljük el a számonkérést. A rossz döntéseink eddig is benyújtották a számláikat, és nem volt egy fekete bak a közelben, akinek a nyakába akaszthattuk volna bűnlajstromunkat, hogy ugyan, szaladna-e már ki vele a pusztába, és vinné el tőlünk azt minél messzebbre.
De könnyebb helyzetben is vagyunk, mert nem loholnak utánunk újságírók és nem követik lépteinket árgus szemű publicisták, hogy rákérdezzenek, hogy véleményezzenek. Miért, hogyan, mióta, milyen alapon, már megint?
De ott vannak mellettünk azok, akik máshogy szavaztak és azok, akik máshogy látják hazánk sorsát április 9-től. És ők sok esetben nem a mi ellenzékünk, hanem testvéreink, munkatársaink, szomszédunk, rokonunk, akiket nem zárhatunk ki, és akiknek nem mondhatjuk azt, hogy te a patkó másik felében ülsz, nincs sok közöm hozzád. A hozzájuk való viszonyunk is a háromharmados döntéseink része. És nem biztos, hogy a leglényegtelenebbik része.”