Se nem Soros, se nem Gyurcsány

„Már az 1.0-nál is azt mondtam: még szép, hogy tüntessen mindenki, mivel ugyanezt mondtam akkor is, amikor a Fidesz hívta utcára az embereket, és a balliberális oldal sivalkodott, hogy jáj, a politikának nem az utcán van a helye. De a megmozdulás címe, a »Mi vagyunk a többség!« egy ilyen választási eredmény után finoman fogalmazva is neccesnek tűnt. És most, hogy megvolt a 2.0, az érzés csak erősebbé vált – ehhez a kijelentéshez ugyanis brutális tömegre volna szükség. Mert van ugyan tömeg, meglepően kitartó ráadásul, sőt, május 8-án valószínűleg az első demonstrációt is meghaladó számban vonulnak majd a Kossuth térre az ellenzéket vesztett, általános kiábrándultságukban új utat kereső kormányellenes tüntetők, de a többség sehogy se jön össze.

Ám ez csupán piszkálódás, mert a tüntetés egyébként fontos és érdekes folyamat. Amit jól mutat, hogy jobbról, balról, alulról, felülről, mindenhonnan meg is kapják a magukét a szervezők. A kormányoldali értelmezés nem túl bonyolult: Soros György nem tud beletörődni a választások eredményébe, ezért pénzt nem sajnálva tüzeli harcra civilnek álcázott zsoldosait. Ami persze gyermeteg magyarázat, de ha erre van arrafelé piaci igény, hát ezt kell nyomatni túlcsordulásig, az olyan apró logikai bukfencekkel nem törődve, mint például hogy Soros György annyira megvette a teljes ellenzéket, hogy abból minden idők legnagyobb Fidesz-győzelme jött össze.

Legújabb jön még ehhez a történések összegyurcsányozása, miszerint a Soros-pénzén szerveződő tüntetéseket Soros utasításai alapján személyesen Gyurcsány Ferenc irányítja. Ami persze még gyermetegebb, de közben komoly tünet is egyben: tényleg soha, de soha nem fogunk megszabadulni közéletileg Gyurcsány Ferenctől, az egyetlen magyar miniszterelnöktől, aki nagy nyilvánosság előtt ismert be egy rakás aljas dolgot, hogy aztán kedvére trollkodjon szét bármit és mindent a szektaszerűen szerveződő rajongótáborának önfeledt lelkendezése közepette.”