„Csütörtökön odahaza jártam Zemplénben; Sárospatakon tartották a Sátoraljaújhely-Sárospatak-Encs választókörzet ellenzéki képviselőjelölti vitáját. De ez nem a Közös Ország Mozgalom rendezvénye volt, hanem helyi civilek önerőből, minden külső segítség nélkül hozták össze. Engem pedig kifejezetten érdekelt, hogy milyen a hangulat otthon, mi érdekli, mit gondol a nép.
És a két és fél órás fórumon nem volt sorosozás. Hogy a jelöltek nem jöttek elő vele, az persze érthető, de a száz-százhúsz fős közönség se tette fel a fideszkérdést: ha győznek, lebontják a kerítést? Vagy hogy bevándorlókat telepítenek Zemplénbe?
Egyébként a rendszerváltás óta Sátoraljaújhely lélekszáma 20, Sárospataké 17 százalékkal csökkent. Két és fél évtized alatt eltűnt a polgárok ötöde. S hogy még jobban fájjon: leginkább a fiatalok mennek, mert a valamely távoli nagyvárosban elvégzett főiskola, egyetem után már nincs miért visszatérniük. Ráadásul mostanában már a szülők is követik őket – ha a gyerek nincs otthon, minek maradjanak.
Nem a migráció, hanem az emigráció a téma. Keleten a helyzet változatlan.”