Kereskedelmi dimenziók

„Figyelemre méltó elemzést tett közé két, statisztikai adatok internetes megjelenítésére szakosodott website, a Visual Capitalist és az Observatory of Economic Complexity. Az elemzés azért igazán érdekes, mert a globális kereskedelemre vonatkozó számos közkeletű vélekedésről derül ki, hogy nem feltétlenül állja meg a helyét, vagy legalábbis nem úgy érvényesül, ahogyan azt várnánk. Érdemes mindjárt az elején azt is rögzíteni, hogy a világkereskedelem növekedése az elmúlt hetven év során ugyan folyamatosan több mint kétszer olyan gyors volt, mint a gazdasági teljesítmény (GDP) bővülése, így is csupán a megtermelt javak és szolgáltatások alig egyhatoda (tizenhét százaléka) került exportra. Vagyis a világ országaiban megtermelt javak átlagosan nyolcvanhárom százalékát az adott országban használják fel.

A világ két meghatározó kereskedőnemzete esetében ez a szám még alacsonyabb. Kína mint a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma, megtermelt javainak mindössze húsz százalékát, a második helyen álló Amerikai Egyesült Államok pedig nagyjából tíz százalékát exportálja csupán. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a kettejük között zajló kétoldalú árucsere minden idők legnagyobb kétoldalú kereskedelme, de még így is a globális kereskedelemnek mindössze négy százalékát teszi ki, a világ teljes gazdasági teljesítményének pedig egy százalékát sem éri el.

Még a harmadik helyen álló Németország esetében is alig több mint harmincszázalékos a külkereskedelem részesedése a teljes gazdasági teljesítményen belül. Az első következtetésünk tehát az lehet, hogy a világkereskedelem valójában, legalábbis az itt vázolt számok alapján, korántsem játszik olyan meghatározó szerepet a világgazdaság egészében, mint a most is zajló drámai kereskedelmi háborúk fényében vélhetnénk. A globális kommunikációban talán elsősorban azért van módfelett túlreprezentált állapotban a kérdéskör, mert a globális profit újraelosztásában viszont sokkal nagyobb a külkereskedelem szerepe, mint ami a fenti számokból kiderülni látszik.

Hogy egy konkrét példát említsünk: a világgazdaság történetének nemcsak legnagyobb kétoldalú kereskedelme az, ami ma Kína és az Amerikai Egyesült Államok között zajlik, de egyúttal itt halmozódnak fel a világgazdaság eddigi történetének legnagyobb deficitjei is. Kína ugyanis minden évben legalább háromszázmilliárd dollárral többet exportál Amerikába, mint az Egyesült Államok Kínába. Ha azonban azt is megvizsgáljuk, bár ezt a számokból kicsit nehezebb közvetlenül kiolvasni (de egyáltalán nem lehetetlen), hogy a Kínában működő amerikai óriáscégek Kínából kivitt profitja mekkora, akkor azt látjuk, hogy ez az összeg minden évben nagyobb volt, mint Amerika Kínával szembeni kereskedelmi deficitje. Vagyis nem Kína követ el gazdasági agressziót Amerika ellen, hanem a Kínába települt amerikai óriáscégek. Nem Kína számolta, illetve számolja fel az amerikai munkahelyek mil­lióit, hanem a Kínába távozó amerikai multik. Az amerikai elnöknek tehát nem, vagy nem elsősorban Kínát kellene kritika tárgyává tennie, hanem ezeket a transznacionális óriásvállalatokat – amit meg is tesz.”