A házmester tragédiája

„Kövér Lászlót az Isten sem fogja megőrizni attól a felismeréstől, hogy elrontotta, elpazarolta az egyetlen életét, amely a hazája javát is szolgálhatta volna. Az Isten ilyesféle őrzési feladatokat nem szokott vállalni. Lám, ettől a publitól sem őrzi meg a nyilvánosságot, holott Kövér házmester szerint ez lenne a dolga. »Az a jó, ha az ellenzék nem rúg labdába… Isten őrizz, hogy ők labdába rúgjanak.« Mondá a zord házmester azon a felvételen, amelyet egy kis átkozott labdába rúgó fölvett, egy kis átkozott portál meg nyilvánosságra bocsátott. Egy ilyen ellenzéki publi, mint ez itt, nem nagy dolog. Kis labdába kis rúgás. De a házmester idegeinek semmilyen ellenzéki rúgás nem lehet elég kicsi.

Egy dolog választja el (még) a házmestert attól a felismeréstől, hogy pocsékba ment az élete. Az a hit, hogy a hazája számára létfontosságú küldetésben használ és igazol sötét eszközöket, amelyektől azonban ő és társai nem lesznek másoknál sötétebbek, mert mindenki ugyanezeket az eszközöket alkalmazza, náluk nem kevésbé és nem ritkábban sőt. Ők viszont legalább jó célra használják, arra, hogy a régi rend régi elitjét egy új rend új elitje váltsa fel, hogy leépítsék azokat az előnyöket, amelyeket a sötét múlt ezen régi elitnek biztosított. Ezt a hitet fogja felemészteni az a felismerés, hogy »ezek ugyanazok…«. Ettől a felismeréstől csak az mentheti meg Kövér Lászlót, ha ezt már nem látja, vagy ha Isten úgy dönt, homályba borítja elméjét, de az Isten már csak nem teszi ezt meg igaz hívével, aki minden istentelen honfitársát kitagadja a honszeretet és az erkölcsös élet lehetőségéből, amióta felnőtt fejjel elhagyta a hitetlenek táborát.

(...)

A házmester megkapta a maga külön játszószobáját a hatalomgyakorlásból kitolt intézményben, ahol ingyen elszórakozhat az odavetett bábokkal, és játszhatja a zordon csendőrőrmestert azokkal szemben, akik még valódi képviselőknek vélik magukat, és ellenzékiként labdába akarnak rúgni. A házmester egyelőre még csak halkan pampog az orosz érdekek kiszolgálása és elvtársai pofátlan tolvajlása és rongyrázása miatt, de ezzel sokra nem megy. Az informális hierarchiában ma már magasan fölötte áll minden befolyásos lopásszervező.

A kommunisták előtt három út állt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy semmiféle magasabb rendű társadalom nem épül a pártállamban, s a status quo fenntartása is puszta öncél.

• Beletöpörödtek a pragmatikus semmibe.
• Belátták, hogy nem nekik, hanem ellenfeleiknek, ellenzéküknek volt igazuk.
• Ellenzéki kommunisták lettek, képviselték a valódi eszmét a föladóikkal szemben.

Mutatis mutandis Kövér előtt is ez a három út áll. Ahhoz, hogy a másodikat válassza, túlságosan elmerevedett már az ő személyisége, és túlságosan kitöltik őt az ellenséges indulatok. A másik két út bármelyikét is válassza aktív pályafutásának végén – akár elárulja, akár nem –, látni fogja, hogy haszontalanul töltötte el az életét. Látni fogja, mert ahhoz, hogy megtartsa magát a szellemi vakságban, túl jók az ő szellemi képességei. Kár értük.”