Nekem 1956 a csalódásról, a cserbenhagyásról szól
A politikusok és a politika megfojtja a normális emlékezést és ünneplést.
Egy kereskedelmi terméken keresztül akarják egy kisebbség véleményét a többségre rákényszeríteni. Már előre mossák a leendő választók agyát.
„Az említett videók célközönsége a gyerek. Ő »kunyizza« ki a divatosnak ítélt cuccot ajándékként a szüleitől. Nagyitól, nagypapitól. És hát gyerektől – pláne unokától – mit tagadsz meg?
Csakhogy amíg egy cipő, póló márkája legfeljebb az ízlését formálja, ez a mostani reklám az agyadat akarja átalakítani. Azt, hogy milyen világról kell álmodoznod, mit kell képviselned. Sőt, kivel kell majd ágyba bújnod.
A másság védelme alatt azt propagálja, hogy legyél semmilyen. Azt sugallja, hogy attól vagy kreatív, ha fiúgyerekként tüllszoknyában mászkálsz. De valóban az a világ sokszínűsége, ha mindenki balettcipőt húz, és virágot tesz a hajába?
Biztos lesz, aki ezért a cikkért most a kisebbségek, a genderek kirekesztésével fog megvádolni. Vagy kapok valamilyen más, liberális címkét. Pedig itt ismét arról van szó, hogy egy kereskedelmi terméken keresztül akarják egy kisebbség véleményét a többségre rákényszeríteni. Már előre mossák a leendő választók agyát.
Ez övön aluli politika, de a liberális világképből már csak ez maradt.”