„Nem igaz, hogy a Fidesz választáson nem győzhető le.Tagadhatatlanul rendkívül nehéz a feladat, de teljesíthető. Annak ellenére, hogy a kormánypártok mérhetetlen nagy illegitim erőfölényt élveznek anyagiakban is, a médiában is és az aránytalan választási rendszernek köszönhetően is. Kétségtelenül van azonban a sikernek néhány komoly előfeltétele.
Az első, a legkomolyabb, hogy az ellenzéki pártok valóban akarjanak győzni április 8-án.
A második, hogy tisztában legyenek vele, a valódi győzelem az ellenzék kétharmados többségének megszerzését jelentené. A Fidesz ugyanis nem csupán kormánypárt, hanem rendszerpárt, rendszeralkotó és -fenntartó párt. A kormánypártot le lehet váltani egyszerű többséggel is, a rendszerpártot, az Orbán-rendszert fenntartó »pártot« és autokrata rendszerét azonban csak kétharmaddal lehetséges. És ehhez a Jobbiktól a DK-ig valamennyi számottevő ellenzéki szereplőre szükség van.
A harmadik előfeltétel, hogy őszintén szembenézzenek a mai valóságos helyzetükkel, és bevallják maguknak, hogy reális számítás szerint milyen kevésre lenne elég ebben a választási rendszerben, ha összehangolatlanul, önállóan, vagy csupán részleges együttműködéseket vállalva indítanának egyéni jelölteket és országos listákat.
A negyedik előfeltétel, hogy miután felismerték: a saját rendszerváltó céljaik következtében együttműködésre vannak ítélve, képesek legyenek gyorsan és rugalmasan tárgyalni a közös minimumprogramról és a választáson való egyeztetett indulásról. Legyen meg bennük az egymás érdekeinek méltánylásához szükséges önmérséklet, kompromisszumkészség, politikusi bölcsesség, vagyis képesek legyenek a pártjuk közvetlen érdekének szolgálatát az ország érdekének szolgálatával összehangolni.”