A magyarság szellemi erejében rejlő lehetőségekről

2018. február 19. 15:49

Érjük el valahogy, hogy szülessen minél több jó magyar ötlet, majd minden szellemi és anyagi erőnkkel támogassuk ezek megvalósulását. Az oktatásban ne arra tanítsuk a gyerekeket, hogyan mozogjanak jól a keretek között, hanem arra, hogyan mozgassák jól azokat.

2018. február 19. 15:49
Partos Bence
Mandiner

„A legmagasabb szintű hatékonyság ott jöhet létre, ahol a társadalmi termelési struktúra mozgásba képes hozni mindazt a tehetséget, hozzáértést, értelmet és ügyességet, amivel az ország, mint a legnagyobb nemzetgazdasági vagyon halmozott alapjával rendelkezik. Nem az „elfekvő anyaggal történik a legnagyobb pazarlás, amiért felelősségre vonják – joggal – a rosszul gazdálkodókat; az elfekvő képességekkel, az ésszel, szellemmel, tehetséggel, szakértelemmel, hozzáértéssel való pazarlás, ez a legnagyobb nemzeti kinccsel való gondatlan gazdálkodás. Ez pedig nem egyszerűen hiba, hanem mondhatjuk bűnnek is. Ez az, amiért a legnagyobb felelősség terhelheti minden szinten a munkát szervező, a munkát felelősen irányító embereket. Hiszen aszerint lehet hatékony, fejlődő és alkotó egy ország, egy társadalom, hogy ezt az erőt, képességet, készséget képes működésbe hozni” – írja Losonczi Ágnes Ártó-védő társadalom című könyvében, 1989-ben.

Vajon a rendszerváltás óta eltelt közel három évtizedben sikerült-e működésbe hoznunk ezt az erőt?

Kiaknáztuk-e a magyar nemzetben rejlő lehetőségeket?

Hadrendbe állítottuk a tehetségünket, a képességeinket és szellemi tőkénket? Van egy olyan sejtésem, hogy nem egészen.

Hogy miből gondolom ezt?

Johann Ender: A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája – „A kép előterében a műveltség istenasszonya áll, jobb karjával a magasba nyújtva a művelődés csészéjét amely felé a nemzet, hatalmas sas képében, kiterjesztett szárnyakkal közeledik.”

 

Lépten nyomon láthatjuk, mire képesek a magyar fiatalok, ha összefognak. Ha kitűznek maguk elé egy célt és kooperálnak. Láthatjuk, hogy milyen az, amikor a nyomot akarnak hagyni, hatással szeretnének lenni a környezetükre. Amikor közösen mozgósítják a képességeiket és létrehoznak valami újat. Egy céget. Egy alapítványt. Egy szervezetet.

A gond az, hogy ma Magyarországon kevés az ilyen fiatal, így az ilyen jellegű sikeres kezdeményezésekből sincs elég. Pedig sokkal több lehetne, leginkább akkor, ha kalibrálnánk egy kicsit az oktatási rendszeren.

Nem kellene sokat, pénz se kellene hozzá, csak a felfogáson kellene változtatni egy keveset. Minél több olyan magyar vállalkozás futna be, mint például a Prezi, annál nagyobbat robbanna a gazdaságunk is és annál jobb hely lenne ez az ország.

De minden a gondolkodásmódnál kezdődik, amit az oktatás segítségével lehet a leghatékonyabban formálni.

„A magyar egy leleményes nép” – mondogatjuk előszeretettel magunkról. Mégis keretek közé szorítjuk a fiataljainkat! Az oktatásban nem kérjük meg őket arra, hogy találjanak ki valami újat. Nem ösztönözzük őket arra, hogy fogjanak össze és hozzanak létre valamit, amivel hatással lehetnek a környezetükre.

Pár pozitív példától eltekintve az oktatási intézményekben a magyar fiatalok passzív befogadói a tudásnak. Csak magolnak, magolnak és arra készülnek, hogy melyik multinál tudnak majd elhelyezkedni alkalmazottként. Melyik mókuskerékben fognak tudni teperni életük végéig.

Ne erre készítsük fel a jövő generációját! Tanítsuk meg őket kooperálni, nagyot álmodni, vállalkozni! Már az oktatásban mutassuk meg a fiataloknak, milyen érzés az, amikor számít a szavuk, amikor felelnek valamiért. Már a gimnáziumban, az egyetemen mutassuk be nekik a valóságot.

Már közhelyszámba megy, hogy az oktatási rendszer nem az életre készíti fel a fiatalokat. Tényleg nem, de a miértekről már kevesebb szó esik. Pörögnek a nagy megmondások a magyar oktatásról: az egymillió fociedző országa mellett, az egymillió pedagógus országa is vagyunk. Én nem is akarok beállni a nagy megmondók sorába, csupán egyetlen kérdést szeretnék feltenni:

mi hasznunk származik abból, ha a magyar fiatalok passzív befogadói a tudásnak és nem aktív használói annak?

Látom a pozitív kezdeményezéseket a kormány részéről. Lépten nyomon én is beleszaladok az egyetemen olyan pályázatokba, ahol állami pénzből támogatnák az innovatív ötletek megvalósulását. Ez szép és jó, de egy ilyen lépés az egyetemista korosztálynál már édeskevés. Mint halottnak a csók!

Ennél radikálisabb húzásra van szükség. Le kell menni az alapokhoz és egy olyan gondolkodásmódot, mentalitást adni a gyerekeknek, melynek hatására nem azon fog járni az eszük, hogy az élet mely területén robotolhatnak életük végéig modern rabszolgaként, hanem hogy közösen hogyan hagyhatnának nyomot maguk után. Egy céggel, egy alapítvánnyal, egy szervezettel.

Érjük el valahogy, hogy szülessen minél több jó magyar ötlet, majd minden szellemi és anyagi erőnkkel támogassuk ezek megvalósulását.

Az oktatásban ne arra tanítsuk a gyerekeket, hogyan mozogjanak jól a keretek között, hanem arra, hogyan mozgassák jól azokat.

Összesen 125 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2019. február 14. 09:21
Nem a konkrét képlet a fontos (természetesen még soha nem volt szükségem rá). Ahogyan arra az ötven angol városra sem, aminek a nevét a vaktérképbe be kellett tudni írni és így tovább. Ennek az egésznek nem pusztán a konkrét haszna fontos. Inkább olyan ez, mint a sport. Gyakorlatban semmi haszna, egy fillért nem termel ki vele, csak viszi a pénzt és az időt, amit hasznos dolgokra is lehetne fordítani. De összességében mégis van egy csomó lelki és fizikai haszna, amit nem tudsz forintosítani, mégis jó, hogy megszerzed az állóképességet, kitartást, koncentrálóképességet, mozgákoordinációt, szív- és tüdőkapacitást, jobb külalakot, könnyebb alvást, jobb közérzetet, hosszabb távú egészséget. Vagy például a honvédségi kiképzés sem csak azért fontos, mert fenyeget egy háború. Ott nem csak a konkrét fegyverhasználatot lehet megtanulni, hanem pl az alárendeltséget, engedelmességet, csapatszellemet. Az iskolai oktatás sem pusztán a közvetlen haszon miatt fontos, hanem a személyiség általános szocializációja miatt. Mondok egyetlen dolgot: amíg nem volt általános közoktatás, addig nem volt semmi az égvilágon, ami minden emberre ugyanúgy kötelező érvénnyel vonatkozott volna (na jó, a Biblia egy csomó parancsa igen, de azt senki sem kérte komolyan számon). Tehát nem volt semmi, amiben minden ember egyenlő lett volna, ami miatt másokat magammal egyenlőnek kellett volna tartanom. Ahogy elterjedt az általános közoktatás, az általános emberi jogok hirtelen fontos és természetes fogalmakká váltak, és világos lett, hogy vannak olyan szabályok és jogok, amik minden emberre vonatkoznak, kivétel nélkül. Megváltozott a közerkölcs, és ennek oka az volt, hogy lett olyan tudásanyag, amit mindenkinek kötelezően el kellett sajátítani. Egy idő után nem lehetett fenntartani a gyarmati rabszolgaságot, mert az általános erkölcsi elvek megváltoztak. Mi változott közben a világban? Nem a vallás tartotta fenn az emberek közti egyenlőtlenséget, és nem a vallástalanodás hozta el az egyenlőség eszméjét, bár persze sokan szívesen ehhez kötik. Ami változott, az a közoktatás elterjedése. Az önmagában tökmindegy, hogy pontosan hogyan és mit követel meg a közoktatás, a lényeg, hogy mindenkire érvényes.
noMores
2019. február 14. 09:19
Jézusom, most konkrétan a magyar sorkatonaságról beszélsz, aminél értelmetlenebbet nem is igazán lehetett egy fiatalember életében elképzelni???? Csapatszellem, alárendeltség, már bocs, de fogalmad sincs, mi zajlott ebben a rettenetben. Értem én, hogy amikor te voltál gimnazista úgy 50-60 évvel ezelőtt, még jó volt, hogy mindenki ugyanazt tanulta és közben KISZ-tag is lehetett, de a technológiai fejlődéssel és a megváltozott körülményekkel, igényekkel sajnos nem sikerült lépést tartania a mi oktatási rendszerünknek. Egyébként ezzel a közhelygyűjteménnyel akartál valamit mondani, de biztosan nem azt, hogy a magyar közoktatás színvonala kurvajó, hanem, csal hogy van, és mindenkire érvényes. Hát akkor ennek örüljünk?
Pinter68
2019. január 01. 22:28
Hacsak azzal nem! :DD
Pinter68
2019. január 01. 22:28
Persze, hogy nem került ki. Ugyanis nem az volt a célja. Hanem az általános iskolázottsági helyzet javítása. Minél szélesebb rétegeknek akart javítani az iskolázottsági állapotán, hogy ne csak zselléreknek legyenek alkalmasak. Nobel-díjasokat pedig valamiféle elitképzés tudott kitermelni magából.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!