Barbárok

„A román néplélek nem viselné el a szembesülést azzal, hogy a románok valójában ágrólszakadt balkáni pásztorok magyar királyok és nemesek kegyelemből Erdélybe befogadott utódai, akik elitje azóta is primitív hordaként viselkedik Európában, porcelánbolti elefántként az erdélyi tündérkertben.

S ahogy Drakula sem lép ki a halálos napfényre, a Román Akadémia sem hajlandó vitázni az 1918-as »nagy egyesülés« centenáriumán – emlékezetes, éppen száz éve szerezték meg ármánnyal, kétszeres árulással és a budapesti Károlyi-kormányzat köldöknéző ostobasága jóvoltából Erdélyt. S románosítják azóta is, korábban népirtással, kitelepítéssel, most üldözéssel, erőszakos asszimilációval – hiszen a rablógyilkosnak is elemi érdeke eltüntetni a szemtanút. Csak azok a fránya magyarok nem tudtak kihalni, beolvadni vagy elköltözni. Ehelyett bosszantó létezésükkel nap mint nap rámutatnak a kínos történelemhamisításra.

Eközben nincs olyan hét, hogy Bukarest ne ismételgetné: Románia modellértékű kisebbségpolitikát folytat. A számtalan atrocitás melletti alkalmi gesztusaik azonban kimerülnek egy díszszász fajankó elnökké emelésében, kényszermosolyokban és ígérgetésekben. Majd jön egy ilyen Tudose-féle kirohanás, ami szertefoszlat minden délibábot – s rámutat, ki is viselkedik a himnuszban megénekelt barbár zsarnokként.”