Egy pohárnyi tiszta víz

„Ezúton bocsánatot kérek mindazon kollégáimtól, akiket múltammal kapcsolatosan bármi is váratlanul ért, s azt magukra nézve sértőnek találják.

Bocsánatot kérek továbbá azon zsidó polgártársaimtól, akik régebbi kijelentéseim okán sértve és megbántva érezhetik magukat. Mondanám, hogy máshogyan gondolom már, de itt most nem az a lényeg, hogy most mit gondolok, hanem, hogy régebben mit gondoltam.

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki nem olyannak gondolt engem, mint amilyen vagyok. Esendő emberként gyakran hibázom. Gondolkodó emberként gyakran konfrontálódom még saját magammal is. Hívő emberként pedig arcon tudnám magam sújtani némely emberi gyarlóságomért. Valóban és ténylegesen sajnálom, hogy számos embernek csalódást okoztam. Tettemre nincs mentség, a felelősséget vállalom.

A fentiek okán tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy határozatlan ideig felhagyok az írással, és csak a dalszerzésnek szentelem időmet. Ennek okán a TEV-nek az Echo Tévének felé küldött levele is értelmét veszti, ugyanis a fent említett csatorna akkor dönt helyesen, ha valóban nem szerepeltet műsoraiban. 

Akik végig kiálltak mellettem, és töretlen kiállásukról mind a mai napig biztosítanak, azoknak szívből köszönöm! Ők, valamint minden kedves irántam érdeklődő találkozhat velem a koncertjeimen. Legközelebb ma este, az R56 sörözőben (Bem rakpart 53).

A múlt nehéz kabátját levették rólam, aztán leporoltak róla minden szemcsét. A maradékot én sepertem le. De ezt a kabátot el nem dobom, el nem égetem. Vállfára teszem, és berakom a szekrényembe, hogy örökre emlékeztessen mindenre.”