A korszak vége

„Ez már nem az ürgebőrbe varrt békaemberek szintje. Ez a béka alatt van. Ebben már történet sincs. Szeretném hinni, hogy a kandi kamerások után Orbán Viktor is előbukkan majd a függöny mögül. Kiáll a színpadra – mondjuk arra, amelyre 2002 áprilisában, a parlamenti választás bukott első fordulója után kiállt. Amelyen akkor azt mondta, hogy „mindannyian érezhetjük, hogy itt ma valami elkezdődött”. Kiáll, és mond nekünk valamit erről az egészről. Máskülönben kénytelenek leszünk azt hinni, hogy már akkor sem gondolta komolyan. Jobban mondva, már akkor is valami egészen mást gondolt komolyan.

Akkor, 2002-ben sokan, nagyon sokan azt érezhettük, Orbán komolyan gondolja. Hogy ott, a vereség előszobájában, dacból és akarásból hosszú, de felemelő küzdelem veszi kezdetét. Hogy miért is? Azért, amit akkoriban jobb híján polgári Magyarországnak hívtak. Ahol nem a laposföld-hívők, a távgyógyász sarlatánok, a valóságshow-hősök és a rémhírterjesztők szellemi nívója lesz az irányadó. Hanem mondjuk Németh Lászlóé vagy Márai Sándoré.”