Nagy szerencsénk, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva a korrupt és képmutató brüsszeli bürokratáknak. Elsőként a szabad világ vezetője, Vlagyimir Putyin állt a székelyek pártjára, és hogy nyomatékosítsa felháborodását, egy könnyűdeszant-hadosztályt rendelt a Fekete-tenger partján fekvő novorosszijszki kikötőbe. Erdoğan elnök gazdasági szankciókkal fenyegette meg Romániát, és a török flottát azonnali hatállyal a román partokhoz rendelte. Magyarország régi és hűséges barátja, Hszi Csin-ping újra megköszönte Orbán Viktornak, hogy milyen szolidárisak vagyunk a Kínai Népköztársasággal a klerikálfasiszta tibeti nép ellen folytatott élet-halál harcában, és jelezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjeszti a székelyek ügyét. Még Trump elnök is szánt egy tweetet a helyzetnek, amely szerint a sunyi, banditaarcú románnak vigyáznia kell az okos Orbán Viktorral, vagy megnézheti magát.
Azerbajdzsánból egyenesen a baltás gyilkos üzent, aki boldogan gondol vissza a magyarországi évekre, és eszében sincs elfelejteni, milyen jó volt hozzá a magyar kormány. »Ez a balta addig segít és védelmez benneteket, magyarok, amíg csak élek!« – üzente népünk barátja az azeri állami tévében Bayer Zsoltnak és Bencsik Andrásnak. Az új magyar külpolitika, melynek alapjait Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor fektették le, végre beérett. Bár az oroszokkal és a kínaiakkal ápolt barátság gazdasági fellendülést nem hozott, bár elszigetelt bennünket Európa szerencsésebb történelmi fejlődésű régióitól, amikor azonban a magyar kisebbség kerül fenyegetett helyzetbe, a keleti nyitásnak köszönhetően végre vannak erős és befolyásos szövetségeseink. Az is most igazolódott be, hogy milyen igaza volt Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak, hogy nem engedték Romániát csatlakozni az Európai Unióhoz, míg az nem biztosít teljes körű autonomiát a székelyeknek. Ijesztő belegondolni, hogy a bölcsen kivívott autonómia híján, továbbá hűséges barátaink nélkül milyen kiszolgáltatottan állnánk szemben a román sovinizmussal.
Elitünk felelőssége és keleti szövetségeseink hűsége nyomán a történet nem is végződhetett másként: Románia miniszterelnöke kénytelen volt beadni a lemondását. A román elit és a román sajtó természetesen tagadja, hogy ez a magyarellenes incidens következménye volna, mi azonban pontosan látjuk: végre tisztelnek minket. Legfőbb ideje megköszönni, hogy Magyarországnak ilyen bölcs politikai elitje van, melynek tagjai mindig alázatosan szolgálják a nemzet érdekeit. Nincs más dolgunk, mint várni, hogy végre megalakuljon a Nagy Illiberális Unió a Sárga-folyótól a Dunáig, ahol végre ezeréves otthonra lelhetünk.”