A bizonytalanság kora

„Az elmondottakból elég világosan látszik, hogy a huszonegyedik században számos kihívással kell egyidejűleg szembenéznünk, és nagyon úgy tűnik, hogy a nyugat-európai vezetők egyikre sincsenek felkészülve. Nincs világos elképzelés a menekültáradat feltartóztatására, és különösen nincs a már itt lévők európai társadalomba való integrálására. A klímaváltozással kapcsolatban a nyugati vezetők téves eszmék rabjai. A szélerőművek építését erőltetik, holott, ha valaki számol, ki fog derülni, hogy a megoldást az atomerőművek jelentik, amelyeket éppen le akarnak állítani. A szén-dioxiddal való hadakozás helyett valószínűleg sokkal helyesebb lenne növénynemesítéssel, öntözéses gazdálkodással felkészülni a változásokra. E tekintetben esetleg nem ártana újragondolni az uniónak a genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos politikáját, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a növénynemesítés eddig is genetikai módosítással történt, amit például neutronbesugárzással értek el.

Közép-Európa és ebben a V4 országok még mentesek azoktól a bénító ideológiáktól, amelyek a Nyugatot meggátolják érdekei felismerésében. Ez is indokolja fokozott összefogásukat, amelyhez kutatóintézetek és médiatámogatás segítségével megfelelő szellemi hátteret kell biztosítani, hogy olyan ideológiákat tudjunk kidolgozni, amelyek szembeállíthatók a frankfurti iskola szellemiségével, és megvédik Európa történelmi örökségét és azon belül a nemzetállamokat.”