Az Orbán-rendszerrel az önhitt hatalmi gőgje is végezhet

„A Soros-kampány Orbán rendszerébe új elemet hozott. Módszeresen kidolgozott, személyre szabott propagandahajszát utoljára az ötvenes években látott Magyarország. Így ön is.

Amikor Mindszenty vagy Rajk fotói szerepeltek nap nap után a címlapon, a Szabad Nép külpolitikai szerkesztőjeként ezt szinte testközelből láttam. 1947 után világos volt, hogy legföljebb hallgathatok. A szerkesztőségben dolgozott unokabátyám, Gimes Miklós, a későbbi mártír, aki támogatóm, mentorom, atyai barátom volt. Bementem egyszer a szobájába, hogy szót váltsunk a Rajk-perről. »Te, Miki, mondom, nem furcsa, hogy egyetlen vádlott egyetlen szóval sem védekezik? Mindenki úgy ostorozza magát, mintha önnön vádlója volna.« Gimes akkor azt mondta: »Arra kérlek, hogy ezt az én szobámon kívül senkinek meg ne említsd.« A Soros-ügy is eszelősség. A ráció halála, az ész sárba tiprása. Mégis azt gondolom, ezúttal mellélőttek. Olyan ellenséget választottak, aki semmilyen szempontból nem visel ellenük hadat. Nem indul választásokon, nem támogat pártokat, nem is tartózkodik Magyarországon. Felelős államvezetőtől elképesztő kisszerűség politikai ügyet kreálni személyes indulatból. Viszont hadd mondjak Orbánról valami jót is. Úgyszólván semmiben sincs igaza, a határzár ügyét leszámítva. Arra a népvándorlási hullámra, amely délről és keletről indult Európa felé, valamiképpen reagálni kellett. Megtette ezt az unió is. Orbántól ennyi tellett. Tudjuk, minden hatékony demagógiának van valami igazságmagja. Mivel Orbán nem racionális alkat, ösztönei vezérlik ebben is.

Orbán álma a zárt, tradicionális nemzetállam. Vissza lehet ehhez az eszméhez térni?

Lehet, de nem okos dolog. Az unió nyitott nemzetállamok szövetsége, nem a hagyományos, nacionalista államoké. A globalizált gazdaságot a modern államok képtelenek uralmuk alá vonni. Az uniót bírálhatja Orbán, de annak lélegeztető gépe nélkül napjai meg lennének számlálva.

Kilencven év számunkra beláthatatlan idő. Úgy határozta meg önmagát, mint a felvilágosodás kései gyermekét. Érvényesek lehetnek korunkban is a 18. századi nemes eszmék?

Hadd legyek optimista kilencvenévesen. Sok mindenen keresztülmentünk, a világ lehetett irracionális, akár ördögi is. De a felvilágosodás eredményeit, a fény uralmát, az örök kételkedés örömét nem lehet az embertől elvenni. Ez az utóbbi háromszáz év Európának gyötrelmes korszakok mellett haladást, fellendülést hozott. És Magyarország minden baja ellenére mégiscsak európai társadalom. A megismerés határai a jövőben sem zárulnak be. Ez az, amihez a magyar társadalom megannyi visszaesés ellenére mégiscsak ragaszkodni fog.”