Levél a lélekkufárhoz

„Eljövendett az idő, amikor minden, gondolkodásában független, érzéseiben humanista, világlátásában nemzeti és európai emberben fel kell vetődnie a kínos kérdésnek: szebb, jobb, igazabb, emberségesebb lesz-e világ, ha már Konrád György nem él majd közöttünk? S a kínos kérdésre egy keresztény polgár csak kínos választ adhat: igen. Ugyanis egy – akárcsak kulturális szinten is – keresztény nem vágyhatná valaki halálát. 

Ám – a közkeletű liberális eszme-félremagyarázással – a keresztény-konzervatív eszmerendszer nem egyenlő a birkasággal, akár a tömeggyilkosokat, fanatikus hordákat is befogadó önpusztítással. Úgyhogy Konrád úr, önnel kapcsolatban is igaz a biblikus parancs, »Istennél a megbocsátás«, és egyben a másik, profán bölcselet is, »Az élet él, és élni akar!«

Konrád úr! Önnek, önöknek földi relációban már nem lehet megbocsátani, éjsötét gyűlöletük pedig annyira életellenes, hogy nem ad lehetőséget a vitára.

»Úgy látom, hogy nagyobb erő húzza a magyarokat is az Európai Unióhoz, mint a diktátoraikhoz. Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceaușescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen.« Erről van szó… Persze másról is. Például arról, amikor ebben a rettenetes, a Hvg-nek adott interjúban arról is beszél, hogy a Soros-terv elleni kampány antiszemita, »itt a zsidókat szidják«, amit a lelke mélyén minden zsidó ért.

És itt van az a pillanat, amikor ki kell mondani egy újabb kényelmetlen, de halálosan igaz mondatot: Konrád úr, Ön egy kripto-nyilas, adott esetben kripto-kommunista – a választást Önre bízom. Bevallom, jólesik végre kimondanom ezt. S mielőtt esetleg ügyvédhez szaladgálna, el is magyarázom, nehogy félreértés legyen köztünk. A »kripto« szót nyilván érti – rejtegetettet, latenset jelent. Ön tehát természetesen nem igazi náci vagy kommunista – előbbi nyilván nehezen is lehetne, egy jómódú zsidó család sarjaként. Azonban a fenti idézetek (és még oly’ sok az elmúlt huszonhét évből) félreérthetetlenül bebizonyítják, hogy Ön szerves folytatója és örököse annak a rettenetes, pusztító, kérlelhetetlen vonulatnak, ami Kun Bélával és a Tanácsköztársaság egyéb, vért szagoló vezetőivel indult 1919-ben, folytatódott Szálasival 1944-ben, életre kelt Rákosival 1949-től, és elhúzódóan agonizált 1957-től 1989-ig Kádár János országlásának idején.”