„A sivalkodás nem politikai teljesítmény. Több annál, magyar ellenzéki krédó. Nézi és megveti őket egy generáció, amely már több mint 15 éve nem kap mást tőlük, mint hazugságot, kioktatást és hivatásos rettegést.
Mi vagyunk annak a nemzedéknek a tagjai, akik 2010-ben sírba tették a baloldalt, 2014-ben rájuk hordtuk a földet, idén tavasszal pedig elhelyezzük majd a fejfát és a koszorúkat is. Nem bírnak velünk! Nem értenek és nem ismernek minket.
Az ő történetük az aktuális válságok sorozata. A mi történetünk az ő legyőzésüké, rombolásuk és romjaik eltakarításáé. Rossz állapotuk nem fásultságra és unalomra ad okot, hanem reményt és lehetőséget ad nekünk a folytatásra.
Ők azok, akik diktatúrát kiáltanak, holott annak üzemeltetésében csak és kizárólag nekik van szakmai tapasztalatuk. Ők azok, akik sosem láttak még sajtószabadságot, de fenntartották a véleménydiktatúrát. Azt hazudják, hogy mindenkit ellehetetlenítünk, de mi tudjuk, hogy ők a lehetetlenek. Vitáikat a nyilvánosságban vívják, de ennek egyetlen célja az egymással való leszámolás. Magukra hagyták választóikat, szétszakították struktúráikat és lerombolták közösségük pilléreit is. Most pedig azt akarják elhitetni velünk, hogy ez az ország olyan reménytelen, mint ők maguk. Tudják és szeretik, hogy a baloldaliságból meg lehet élni, mi viszont tudjuk, hogy a nemzeti oldal a túlélés záloga. Legyen szó az általuk okozott válság megoldásáról, vagy a bevándorlásnak becézett invázió megállításáról, a mi válaszaink működnek. Csak a mi válaszaink működnek.”