Rendőrellenes aktivistát raboltak ki, de nem ezért nevet rajta a fél internet
A nő kiakadt, hogy a rendőrség semmit sem csinált, amikor a segítségüket kérte.
Európában a gyűlölet-bűncselekményeket csak fehérek, katolikusok, férfiak, heteroszexuálisok követhetik el, s ugyanők nem is lehetnek áldozatai ilyen cselekményeknek.
„Az ostoba liberális politikusok nem vették észre, hogy a rendőrség tekintélyének radikális csökkenése az állam tekintélyét is porig rombolja. A liberálisok sosem értik meg, hogy tekintély nélkül semmi sem működik, főleg egy erőszakszervezet képtelen ellátni a feladatát anélkül, hogy az emberek együttműködnének vele. A végletekig legyengített jogosítványokkal rendelkező, pszichésen »rendőrtelenített« rendőrök pedig egyre többször szorulnának arra, hogy erőszakot alkalmazzanak, de miután el vannak tiltva tőle, egyre inkább csak célpontok, nem pedig a rend garanciái.
Nyugat-Európában naponta alázzák meg a rendőröket, akiket a politikai elit látványosan hagyott magukra abban a háborúban, amelybe fegyvertelenül küldte őket.
A liberális dogmatika több alaptételét láthatjuk itt egyszerre működésben. A jelenlegi szélsőséges individualizmuson alapuló jogrend alapvetően az elmúlt 150 év nyugati társadalmi változásainak következménye. Európában a gyűlölet-bűncselekményeket (többségként) csak fehérek, katolikusok, férfiak, heteroszexuálisok követhetik el, s ugyanők értelemszerűen nem is lehetnek áldozatai ilyen cselekményeknek.
A francia rendőrnő véletlenül félbemaradt meglincselését (ami egyébként rendszeres esemény a franciáknál) bemutató videón jól látszik, hogy ez egy igazi otthonról hozott közösségi cselekmény, amelyben az elkövetők olyan minőségben vannak jelen, amelyet az európai jog nem ismer. Teszem hozzá, az európai emberek gondolkodása sem, az utolsó boszorkányperek ideje óta. Már a fejlett amerikaiak is felhagytak vele (ahol általában feketéket lincseltek fehérek) hatvan éve. A lincselés ugyanis közösségi esemény, szórakozás, identitásképző erő, valamint fóruma az erkölcsöket be nem tartó egyének megbüntetésének és a morális szabályok látványos közösségi megerősítésének.
A francia rendőrnő ugyanis nem tagja annak a közösségnek, amely a francia állam területén él, sőt igazából nem is ember, hiszen nem muszlim és nem férfi, amely két tulajdonság elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki embernek minősüljön az iszlámban. Mindent elmond a franciákról, a francia államról, hogy ezt a kérdést nem ötezer katona beszéli meg az elkövetőkkel és az őket támogató, kitermelő, rejtegető közösséggel, hanem a »normál« ügymenet keretében maradnak büntetlenek az elkövetők.”