A piros fények pedig a tévé, illetve a beltéri egység alvó üzemmódjának pislákoló szemei. Nem pedig Soros Györgyé. Pedig néhány másodperce még, az ébredés határának másik oldalán ő nézett rám világító, piros szemeivel.
„Tüdőm levegőért kapkod. Fulladás lesz. Nem kéne. Pár másodperc, ééééés ez az! A levegő bejutott, a tüdőm újra működik. A szemeim is kinyílnak. Hol vagyok? Mik ezek a piros fények? Nézek körbe-körbe riadtan. És megint csak a kérdés: hol vagyok?
Aztán lassan, de tényleg nagyon lassan kezd leesni, hogy itthon. A piros fények pedig a tévé, illetve a beltéri egység alvó üzemmódjának pislákoló szemei. Nem pedig Soros Györgyé. Pedig néhány másodperce még, az ébredés határának másik oldalán ő nézett rám világító, piros szemeivel.
Egy vulkánokkal teli, izzó, füstölgő szigeten nyújtotta a karját, miután kiszálltam egy csónakból. Azt mondta, hogy
most már minden rendben van, megmenekültem.”