„Tavaly attól tartottunk – bár akadt itthon, aki ezt már előre lelkesen ünnepelte –, hogy 2017 az illiberalizmus éve lesz. Nem lett az, de a populista veszély nem múlt el.
Az osztrák kormány hétfői beiktatásával, már semmi sem mentheti meg az Európai Uniót attól, hogy ne kerüljön egyik kormányába egy olyan párt, amely korábban nyíltan Európa-ellenes szólamokat hirdetett. Jövő év márciusában olasz parlamenti választást rendeznek, s ha a jobboldal valóban képes az összefogásra, és 35 százalék feletti eredményt ér el, akkor az Osztrák Szabadságpártnál is EU-ellenesebb Északi Liga is bekerülhet a kabinetbe. S akkor még nem is beszéltünk arról, mennyire bizonytalan a helyzet Németországban, ahol ugyan hamarosan megkezdődnek majd a nagykoalíciós egyeztetések, de az SPD-nél továbbra is erősek azok a hangok, amelyek szerint nem szabad szövetkezni az uniópártokkal. Márpedig ha nem lesz nagykoalíció, akkor előrehozott választás, elhúzódó belpolitikai válság következik. (...)
A két párt programja egyértelműen jobboldali, eltörölnék például a menekülteknek járó pénzügyi támogatásokat, ám ha Kurz kijelentéseit vesszük alapul, egyelőre legalábbis, nem kell tartani attól, hogy Bécs a feltörekvő európai populisták fellegvárává váljék. Bízni lehet abban, hogy Európa más államaiban még az erőteljesen jobboldali húrokat pengető politikusok is azt tartják fontosnak, ami országuknak jó, nem hirdetnek harcot Brüsszel és más »ellenfelekkel« szemben, azaz nem csak rövid távú érdekeik szerint cselekednek.”