Az időnél ma semmi sem fontosabb

„A jelenlegi támogatottsági és médiaviszonyok mellett az egyes pártok lehetőségei szűkösek. Az Országgyűlés vitáiban a kormány egyre keményebb ellenállásba ütközik. Választói kapcsolataikat mind határozottabban építik a pártok, törekedve arra, hogy országos kérdésekkel foglalkozó programjuk ismert legyen. De ezek a programok »szórnak«, nem épülnek egymásra – és a Fidesz-propaganda falán kevés tud áttörni. Tetszik, nem tetszik: külön-külön esélytelenek. Úgy gondolom, két potens párt van az ellenzékiek között. Nélkülük nincs győzelem.

Az MSZP nehéz időszakot él. Húztak egy vonalat 2010-nél a múlt és jelen közé. Nem kívánnak visszafelé nézni. Szakítani kell a 2010 előtti világgal, mondta Molnár Gyula a Magyar Nemzetnek augusztusban. Sajnálatos a múlt tagadása. Még inkább az, hogy adós a párt a jövő felmutatásával. Mikor történik ez meg? A választó időben szembesül-e végre egy határozott, egységes, szilárd, ugyanakkor nyitott kiállással?

A Jobbiknak is a múlttal van gondja. Szeretné elfeledtetni a társadalommal a színre lépést, a félelemkeltést a cigányság körében, az uniós zászló égetését. Úgy kell a Fidesz ellen fellépnie, hogy az a Jobbik korábbi programját valósítja meg. Vonáékat segíteni kellene, nem támadni a múltjuk meghaladásában. A Jobbik múltja – a Fidesz jövője. Mindkét párt félúton van. Vonának az Orbán elleni markáns fellépése a parlamentben, a párt képviselőinek a jövőre vonatkozó határozott, egyértelmű megnyilvánulásai jó irányt képviselnek, bizalmat érdemelnek. A párt támogatottságát – tapasztalatom szerint – a középre húzódás növeli. Számolni kell a Jobbikkal. Kirekesztésük ma már káros. Megítélésükben leragadni a múltnál – egyre anakronisztikusabb.

(...)

Az idő ma az egyik legfontosabb tényező. A pártoknak – mindnek, a Jobbiknak is – meg kell állapodniuk abban a minimális programban, amely az ország jogállamiságát, polgárainak boldogulását belátható időn belül képes megteremteni. Egymás helyett a választókkal, az ország jövőjével kellene foglalkozniuk. Ami legalább ennyire fontos: minden választóhoz el kell jutni, reményt adva a felemelkedéshez.”