Az egyház komfortzónája

„Az egyházaknak (felekezettől függetlenül) ki kell mozdulniuk a saját maguk által felépített komfortzónájukból: az nem lehet megoldás, hogy a templomba ücsörögve számon kérjük az ott nem lévőket, hogy miért nem jönnek be! Oda kell mennünk, ahol a fiatalok vannak: ez pedig ha tetszik, ha nem a virtuális világ, az internet felülete. Fontos  lehetőséget adnunk arra, hogy a bennük lévő kérdéseket fel tudják tenni, mert egyrészt ez a missziós kötelességünk, másrészt pedig mert a válaszaink megvannak. Lehet a szószékről hiányolni embereket, lehet olyan médiumokat készíteni, amelyek csak a hívőkhöz szólnak, de akkor senki ne csodálkozzon, ha csak néhány időst látunk magunk körül. (Akiket nagyon fontos tisztelnünk!)

Ébresztőt kell fújnunk, mert mindig mást hibáztatunk: a liberálisokat, a hanyatló Nyugatot, a politikát, a kereskedelmi televíziókat, a celebeket.

Ha a sarokban gubbasztva szomorkodunk azon, hogy egyre kevesebben vagyunk, akkor hamarosan az utolsó lekapcsolhatja a villanyt. Küldetésünk és hivatásunk van: ott van a szívünkben, a lelkünkben a legértékesebb üzenet: a megváltás örömhíre. Senki nem kelhet versenyre, nincs olyan érv, amely legyőzhetné, vagy akár csak megközelíthetné Isten szeretetének mértékét!”