Ebből is látszik, milyen veszélyes, ha egy tudós nem marad a kaptafánál, hanem átkalandozik más tudományterületekre.
„Nem ez az első eset, hogy Ungváry Krisztián ellentmondásoktól hemzsegő érveléssel próbálja kritizálni a kormányt. A minapi interjújában azonban önmagát is felülmúlta a történész, már ami a logikai bukfencek számát illeti.
Először is azt állítja Ungváry, hogy ő, mint történész, csak azt akarja tudni, hogy ki volt ügynök, pontosabban, hogy »a rendszerváltás utáni Országgyűlés tagjai közül kik szerepeltek az állambiztonsági nyilvántartásokban«. Később azonban mintha mégis politikai céljai lennének, amikor kijelenti: a jelenlegi Országgyűlés Fidesz frakciója olyan fegyelmezetten szavaz, hogy biztos valamivel »fogják a töküket« a képviselőknek. Állítása persze több sebből is vérzik. Először is, Ungváry valószínűleg nem hallott a modern parlamentarizmusra jellemző frakciófegyelemről, amely nem csak Magyarországon, hanem más kontinentális politikai rendszerekben is egy svájci óra pontosságával szokott működni. Összehasonlítani a mai fideszes frakciófegyelmet a dualizmus-kori állapotokkal még egy amatőr politológustól is komoly hibának számít. Ebből is látszik, milyen veszélyes, ha egy tudós nem marad a kaptafánál, hanem átkalandozik más tudományterületekre.”