„Nem gondoltam volna, hogy egy disznóvágás a politikai diskurzus homlokterébe kerül egy nap. Pócsa János disznóvágásos képe azonban ágyúgolyóként csapódott be, az egyébként sem unalmas magyar politikai diskurzus közepébe. Tudni illik, a Fideszes képviselő egy képet posztolt, amin egy, a földi élet viszontagságait maga mögött hagyó malac látható, a perzselés után maradt koromba pedig belekarcolták: „ő volt a soros”.
Szegény sertés sem gondolta, hogy egy nap az ellenzéki média, az ő halálát használja fel arra, hogy aljas módon, egy antiszemita ügybe rángassanak bele egy Fideszes képviselőt, illetve alkalmat adjon az erdélyi magyarok románozására.
Ízlés kérdése, hogy az áthallásos viccet, ki hogyan értékeli. Elfogadható vagy sem, kínos és unalmas szóvicc, vagy megengedhetetlen durvaság. Én úgy érzem, hogy bár ötlettelen humorról van szó, ami azonban megbocsátható, ha azt vesszük figyelembe, hogy a humorérzéket károsan befolyásolhatta a disznóvágás alkalmával elfogyasztott szesz. Az pedig valódi képmutatás, hogy Pócsa kerül pellengérre, miközben az „ő a soros” szóvicc használatban van, jobbról és balról is egyaránt.
A történet számomra legvisszataszítóbb része azonban az, hogy a béna viccből, antiszemita ügyet akarnak kreálni. Az indoklással nem is sokat fáradoztak, antiszemita mert csak, mert Soros. Ez kísértetiesen emlékeztet a 90-es évekre. A jól bejáratott libsi recept szerint, valakire találomra rá lehet sütni az antiszemita bélyeget, ha a politikai érdek úgy kívánja. A baloldal évtizedek óta ezzel a váddal akarja megsemmisíteni politikai ellenfeleit. Kiválóan alkalmas eszköz arra, hogy valakit ellehetetlenítsenek egy életre, nagyon nehéz védekezni ellene. Pedig az antiszemitizmus vádja nem játék. Ennek indokolatlan használata irtózatosan káros az egész társadalomra nézve. Kár a magyar zsidóságot belerángatni ebbe az ügybe, ez nagyon SZDSZ-es tempó. Ne feledjük el, hogy az antiszemita vád szinte teljesen elvesztette erejét az által, hogy a 90-es évek óta a liberálisok tetszés szerint jelölték ki azt, hogy ki számít antiszemitának. Magyarországon már mindenki volt antiszemita, a sarki boltostól az esztergomi érsekig mindenki. Részben ez a vádaskodás vezetett oda, hogy az emberek immunisak lettek a valódi veszélyre, amikor megjelentek a valódi tőről metszett antiszemiták, akkor már csak legyintett mindenki, miután már maga a kifejezés is teljesen kiüresedett.