„Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy korunk embere nem tud ünnepelni. Nemcsak azért, mert a teljesítményre, a termelésre, a haszonszerzésre és az élvezetekre beállított életvitel megöli az ingyenességet és a lét feletti elengedett örömélvezetet, hanem azért sem, mert tudatlanul is rendkívül igényes feladatot vállalt magára: kitaszította Istent az életéből és a világból, s úgy gondolja, hogy neki kell Istent helyettesítenie mindenben.
Tévedését azonban nehezen tudja belátni. Az ember nem helyettesítheti Istent, bármennyire törekszik is rá. Továbbá az ember a lelke mélyén elolthatatlan lánggal vágyik a titokra és a tiszta lelki élményekre. Alapvető gondjának számít, hogy az információhalmaz közepette nem látja a tiszta forráshoz vezető utat. Valójában már nem is ismeri igazán a tiszta forrás vizének az ízét. Issza azt, amit rohanás közben felkap. Minden téren gyorstalpaló lett. Szerintem ez is oka annak, hogy ma már a valódi tartalmától megfosztott karácsonyt nem templomokban és nem a családban ünneplik. A Jézus Krisztus születését ünneplő tömegeket nem a hagyományos keresztény templomokban kell keresnünk, hanem a fogyasztói társadalom székesegyházaiban. A pénzköltés és fogyasztás e szent helyein nem is csak nyolc napig ünnepelnek, mint ahogyan a katolikus liturgiában szokás. Azt látjuk, hogy az ünneplésre vágyó, de ünnepelni már nem tudó ember pótünneplést rendez önmagának. Nála a karácsonyvárás nem ádventtel kezdődik, és a rorátéban sem az égi magasok harmatjáért esedezik, hanem a pénztárca kitárulásáért...”