A válságnak vége – és most?

„Hát igen, az Orbán-kormány a javuló külső feltételek előnyös következményeit élelmesen saját teljesítményének állította be: »a magyar reformok működnek«, és »Magyarország jobban teljesít«. A politika már csak ilyen, legyinthetünk a kincstári öndicséretre, bár az arra költött adómilliárdjaink mehettek volna értelmes célokra is. Ám az ügy ennél súlyosabb: a valóság módszeres eltorzítása téves következtetésekre vezet és kárt okoz. Először is, nem igaz a kormánypropaganda, miszerint az illiberális, azaz elnyomó rendszerek mindegyikében pezseg a gazdaság, szemben a fáradt demokráciákkal. Európa nem hanyatlik, ma már szintén »jobban teljesít«. Éppen a javuló európai konjunktúra, a nemzeti jövedelmünk négy százalékára rúgó éves EU-támogatás dúcolja alá gazdaságunk mostani növekedését. Az unió eleinte valóban küszködött a válsággal, bár ez is csak az uniós átlagra igaz: a magyar (meg a lengyel, szlovák, cseh) gazdaságnak fontos német-osztrák-holland mag hamar magára talált. A mediterrán térség sokáig vergődött, velük viszont nincs sok dolga a visegrádi csoportnak. A V4-ek között a válság előtt a második legfejlettebbek voltunk – ma utolsók vagyunk.

A kormány rózsaszín szemüvegén át

Itt ismét elválik a kormányzati pr és a kritikus szakmai értékelés, ami persze joggal kelt értetlenséget az érdeklődőkben: kinek van igaza, netán hamisak az adatok? A számok ügyét félretéve, a nézeteltérés oka nem az, hogy a mindig kritikus közgazdászok ne látnák a napnál világosabb eredményeket. Nem, az eltérést a viszonyítási mérce megválasztása, a folyamatok hajtóerőinek és a kilátásoknak az értékelése magyarázza. Ha a viszonyítás alapja a 2009-es válságév, akkor nálunk valóban sokat javult a világ. De a világ egésze is. Sőt ugyanezen idő alatt a hasonló fejlettségű és adottságú országok jóval előbbre jutottak. Ami a fejlődés motorjait illeti: a kormánymagyarázat szerint a folyamatos válsághelyzetben az ország az állami erőközpontosítás és a nemzeti érdekek harcos képviselete révén fejlődik. A közgazdasági elemzés viszont pont az aktivista kormánypolitika által gerjesztett bizonytalanságot, a voluntarista döntések következményeit tartja felelősnek azért, hogy az elmúlt évek kegyelmi viszonyai ellenére nem tudtunk a lengyel, cseh, román, szlovák ütemben modernizálódni.”

A teljes írás a Heti Válasz 2017. 12. 21-én megjelent számában olvasható