Poitiers-i csata: lövöldözésből lett több száz fős tömegverekedés Franciaországban
A francia belügyminiszter hazája „mexikanizációjáról” beszélt.
Az új reakciósok kétszáz éves jeremiádákat adnak el tabudöntésként.
„Az új reakciósok stílusa sem lehet ismeretlen a magyar olvasóknak: a pátosz és a provokáció sajátságos keveréke, ahol a szerző azt a pózt veszi magára, hogy egyedül áll az igazság képviseletében a hatalmasok médiabirodalmával szemben. A »politikai korrektség« inkvizíciójának, intellektuális terrorizmusának áldozatai ők. Persze ez a póz legtöbbször Franciaországban is tragikomikus, hiszen ezen új reakció ömlik ugyanebből a médiából, hősei a legnagyobb sztárok, könyveik több százezer példányban fogynak, mindennapos szereplők a televíziókban és rádiókban, egyetemi tanszékek professzorai, sőt, a Francia Akadémia tagjai és így tovább.
»Műveik« tónusa többnyire a jó öreg katasztrófizmus: a francia identitás az utolsó órában, a civilizációnk végveszélyben van, a barbárok a kapuk előtt állnak.
Maguk tehát bátor tabudöntők, bár tabudöntésük nem más, mint néhány, a történelemből túl jól ismert »igazság« emlegetése. Kétszáz éves jeremiádákat adnak el tabudöntésként. Mi adja mégis az erejüket? Egyrészt kétségkívül a baloldal kiüresedése. Maga a „politikailag korrektnek« nevezett szabályrendszer, amely évtizedekig irányította a nyugati társadalmakat, valóban sok tekintetben képmutató ideológiává vált.
Az új reakciósoknak egy dologban minden bizonnyal igazuk van: a »politikai korrektség« konformizmusának, gyakran képmutatásának leleplezésében. Azonban a képmutatások leleplezése sem mindegy, hogy milyen céllal történik. Nyilvánvaló például, hogy a »kevert társadalom« elvéből olyan semmitmondás lett, amelyben a hívei sem hisznek igazán, de ez nem lehet alap az alig leplezett rasszizmusra. Igen, az emberi jogok melletti elkötelezettsége például Franciaországnak olyan végtelenül szelektív, hogy sokszor valóban nehezen vehető, de ez még nem ok arra, hogy magukat az emberi jogokat támadjuk. Vagy éppen az »iszlám veszély« állandó emlegetése olyan társadalomban, ahol több millió iszlám vallású állampolgár él, aligha a legjobb eszköze a mindenki számára megfelelő életmódok keresésének.”