„Aztán mégis azt olvasom támogatott cikkekben, kirakat üvegén, meg mindenhol, hogy ma van Black Friday!
Aminek olvastán lélekben egy csapásra kirakattörővé változom, szívem szerint brutális kristályéjszakát rendeznék a nemzetközi konzumidiotizmusnak. Kőmarkolás helyett maradok mégis a billentyűzetnél és sorra veszem, mi a gond.
Az angol használata. Általánosabb probléma, de sűrítve mutatja a blekfrájdéjezés. Miért extrán bosszantó ez? Nos, azért, mert – nagyon helyesen – tizenöt éve hatályban van egy nyelvvédelmi törvény. Az első Fidesz-kormány hozta, azóta sem törölte el senki, csak éppen nem tartatják be, így aztán tesz rá mindenki magasról. Kiárusítás helyett SALE, ugye, meg most ez a Black Friday, de ha végigmegyünk Budapesten, simán „Barber Shopok” jönnek szembe, nem pedig mondjuk »Borbély«, ha már a »Fodrász« túl kommunista, vagy mit tudom én, miért, de nem jó. Ugye senki sem hiszi, hogy az idelátogató turistáknak ettől jobb lesz, hogy az ő könnyebb tájékozódásukat akarjuk ezzel segíteni? Azt a négy főnyi, éppen Budapesten tartózkodó amerikait, aki feltétlenül nálunk akarja intézni a karácsonyi nagybevet. Dehogy. Majmolunk, ennyi történik. Sokan mások is. Majmok bolygója. De mi is. Amivel még a turista felé is önfeladó amerikamajmok képét mutatjuk egyébként. Komolytalan bagázsét, amely saját törvényeit sem tartja-tartatja be.
Még ha magyarul lenne is a »fekete péntek«, az elnevezés önmagában szimbólumgyilkosság. A »fekete plusz egy nap«-formula mindig tragédiát jelöl. A fekete a mi kultúránkban a gyász színe. Az, hogy philadelphiai rendőrök így nevezték el maguk között a ’60-as években a nagy dugók miatt azt a pénteki napot, amikor az amcsik elkezdték megrohamozni a bevásárló központokat, érthető, a maguk szempontjából sötét nap lehet, de világgyászra ne emlékeztessen már. Egy esetben persze találó az elnevezés: ha önbecsülésünk és józan eszünk elföldelésére emlékeztet. Amikor kiírjuk, hogy Black Friday, akkor ugyanis pont ezt tesszük.”