Egy magasztos ébredés és veszélyei

„Mint minden forradalmi lázadásban, most is lesz számos »igazságtalanság« és »irónia«. Például kétlem, hogy Louis CK tettei, legyenek bármennyire is nyomorúságosak és feslettek, egy kategóriába tehetőek lennének a közvetlen szexuális erőszakkal (ford. megjegyz.: Louis CK három nőt kényszerített arra, hogy végignézzék, amint maszturbál).

Azonban ismét: mindez nem kell elterelje a figyelmünket, hanem az előttünk lévő problémára kell figyelnünk. Noha jó pár ország már most közeledik egyfajta új poszt-patriarchális szexuális kultúra fele (például Izland, ahol a gyerekek több, mint kétharmada házasságon kívül születik és ahol több nő tölt be közintézményben hivatali posztot, mint férfi) az egyik kulcsfeladat az, hogy feltárjuk, hogy mi marad és mi veszik el a hagyományos udvarlási eljárásaink felborulásával. Mert bizony új szabályokat kell meghatároznunk, ha el akarjuk kerülni egy félelmen és bizonytalanságon alapuló steril kultúra létrejöttét. Valóban, néhány intelligens feminista már régen felvetette, hogy ha megpróbáljuk az udvarlás egy teljesen politikailag korrekt formáját elképzelni, félelmetesen közel lyukadunk ki egy formális üzleti tranzakció jellemzőihez.

A probléma épp abban áll, hogy a szexualitás, a hatalom és az erőszak sokkal mélyebben függenek össze, mint ahogy azt elsőre elgondolnánk olyan módon például, hogy olyasminek is az elemei, amit egyébként brutálisnak tartunk, szexualizálhatóak, vagyis képesek vagyunk egyfajta libidinális befektetésre velük kapcsolatban – mert voltaképp a szadizmus és a mazochizmus végérvényben szexuális aktivitások. Következésképpen az erőszaktól és hatalmi játékoktól megtisztított szexualitás voltaképp teljesen aszexualizálódik. A következő feladat az, hogy biztosítsuk, hogy ez a folyamatos kirobbanás nem marad a gazdag és híres emberek szférájában, hanem szépen lassan lecsörgedezik és áthatja a láthatatlan személyek millióinak köznapi életét is.

Végül, de nem utolsó sorban azonban, szükségszerű annak feltárása, hogy ezt az ébredést miként kapcsoljuk rá a folytatódó gazdasági és politikai küzdelmekre, avagy: miként akadályozzuk meg, hogy kisajátítsa ezt a nyugati liberális ideológia (és gyakorlat) annak érdekében, hogy újból megerősítse a nyugat előrébbvalóságát. Emlékezzünk, hogy Harvey Weinsteintől kezdődően hány és hány vádlott védekezett azzal, hogy terápiás megoldást fog keresni a viselkedésére – igazán gyomorforgató gesztus, ha még létezik ilyen! Az ő eseteik nem a privát patológia esetei, hanem a domináns maszkulin ideológiai és hatalmi struktúrák kifejeződései és épp ezen utóbbiakat szükségszerű megváltoztatni.”