A Soros-terv létezik, úgy hívják, hogy nyílt társadalom

„A Soros-terv lassan egyfajta fogalommá vált, de kissé olyan, mint egy mítosz. Van, aki olvasta, míg mások nem hisznek a létezésében. Ön mit gondol erről?

Fontos megérteni a kérdés filozófiai hátteret: Soros György Karl Popper nyílt társadalom eszmerendszerét turbózta fel, azt gondolta tovább. Popper szerint ugyanis a nemzeti-nemzetállami lét egy »mítosz csupán«, egy irracionális és utópikus álom, mely a törzsi kollektivizmuson alapul. Az emberiség »törzsi« vagy »globális« szerveződésének lehetséges irányain többek között egy francia gondolkodó, Henri Bergson elmélkedett, Popper és Soros tőle nagyon sokat merített. Ez a gondolkodásmód azt mondja, hogy a »törzsi«, tehát nemzeti szerveződés azért rossz, mert a »mi« és az »ők« csoportjainak megkülönböztetésére épül, ahol a »mi« identitását értelemszerűen az különbözteti meg az »ők« identitásától, hogy azok szembeállíthatóak. Ha én »mi« vagyok, akkor nem lehetek »ők«. Popperék viszont azt mondják, hogy ez történelmi zsákutca, a nemzeti szerveződést fel kell hígítani-puhítani, ugyanis a cél a globális szerveződés, az Emberiség Világfaluban történő egyesülése.

Miért tételezik mindezt elkerülhetetlennek?

Ez a típusú gondolkodásmód hisz a nagybetűs Fejlődésben. Nem úgy gondolkodnak, hogy a világ változik, a teremtett ember természete viszont örök, hanem úgy, hogy arra kell törekedni: az aktuális társadalmi rend »fejlettségben« mindig haladja meg az előzőt – mert ugye »modernként« különbnek kell lennünk elődeinknél. És mivel a következő lépcsőfok szerintük a mind szorosabb nemzetközi integráció, szükségesnek mutatkozik a nemzeti gondolkodásmód, a nemzetállami keretek – a »mi« és az »ők« elhatárolásán alapuló struktúrák – megszüntetése, vagy legalábbis fellazítása. Soros György egy 2000-es könyvében teljesen nyíltan leírja, hogy az állami szuverenitás napjainkban tapasztalható folyamata üdvözlendő dolog, de ezt még meg kell segíteni egy minél feszesebb nemzetközi intézményi és jogi szervezetrendszerrel. Konkrétan azt mondja itt Soros, hogy »a nemzetállami szuverenitásba vetett hit a fejlődés útjában áll«. Mindezt azzal indokolja, hogy a nemzeti struktúrákra alapozott rend nem képes a békét és biztonságot garantálni – ami jellemző szekuláris liberális álom, hogy már e Földön el kell jönnie a megváltó Világbékének, amit ő Nyílt Társadalom Szövetségnek nevez. Ezzel szemben éppen az az igazság, hogy Európa nagysága és ereje éppen az egymással versengő országok által kialakított világrendből fakadt. A progresszív gondolkodás szerint viszont az egész világ – vagy legalábbis a dominanciára törekvő keresztény európai birodalmak – őrült volt a múltban.De egy szó, mint száz: teljesen felesleges vitázni arról, hogy létezik-e Soros-terv. Az ugyanis létezik: úgy hívják, hogy nyílt társadalom, mely a tömeges migrációval segíthető többek között elő.

Ez csak egy vízió, vagy vannak konkrét megjelenési formái is?

Természetesen, alá van ez dúcolva sok területen. A populáris kultúra terén eszköz a politikai korrektség metanyelve, mely ugye az egyenlőség, a világnézeti semlegesség és az érzékenyítés nevében tilt minden megkülönböztetést, így a »mi« és az »ők« definíciós kísérleteit is, és erősen támogatja a multikultit, mint trendi, divatos dolgot. Politikai területen a különböző európai és nemzetközi integrációk során ügyesen kifejlesztett eszköz a »döntéshozatal kiszervezése« nemzeti szintről nemzetek feletti szintre. Pokol Béla írja le nagyon plasztikusan például, hogy bár az európai alkotmányozás kísérlete megbukott, a különböző európai uniós testületek, bíróságok igyekeznek olyan jogértelmezést kialakítani, mely újabb és újabb hatásköröket EU-s kompetenciának minősít, ami egyértelműen az állami szuverenitás kárára történik. Nem arról van szó, persze, hogy egyes EU-s vezetők naponta lapozgatnák Soros György könyveit, de hogy ők sem a nemzetállami struktúrákban látják a jövőt, az bizonyos. Mindezt pedig megtámogatják a különböző NGO-k, akadémiai-egyetemi »mértékadó csoportok«, akik »tudományos« anyagaikkal nagyban ügyködnek egy globális alkotmány létrehozásán, mely felülírhatja az állami szuverenitást.”