Megannyi újdonság – de a drámai, sőt a történelmi jelzők erősen túlzók. Nem történt más, mint hogy Németországot is elérték az európai trendek. Akárcsak Hollandiában, Ausztriában vagy Franciaországban, itt is visszaestek a hagyományos nagy pártok, és – a sort folytatva – Nagy-Britanniához, Olaszországhoz, Svédországhoz, Magyarországhoz, Lengyelországhoz vagy éppen az Egyesült Államokhoz hasonlóan megerősödött a jobboldali nacionalizmussal vegyes populizmus. A sötét, XX. századi múlt, a véget nem érő vezeklés miatt ez Németországban furcsa, és az alapvetően liberális sajtó már a vészharangokat kongatja, ám kívülről nézve csak annyit mondhatunk, hogy üdv a klubban, az európai fősodorban.”