Üdv a klubban, Angela!

„Drámai! Történelmi! Efféle hangzatos jelzőkkel kommentálja a világsajtó a német választást. Valóban történtek kimondottan érdekes, az eddig igen unalmas belpolitikai élet felpezsdülését hozó változások.

Mindenekelőtt az, hogy a nagy pártok kárára az eddiginél szegmentáltabb lett a politikai paletta. A harmadik legnagyobb erőként bejutott a Bundestagba a jobboldali-populista Alternatíva Németországnak (AfD). Nyolc százalékot vesztettek a négy évvel ezelőtti eredményükhöz képest az Angela Merkel mögött álló uniópártok, míg a nagykoalíció másik lábát képező szociáldemokraták minden korábbinál rosszabb eredményt értek el, így a további erodálódást elkerülendő ellenzékben képzelik el a közeljövőt. A CDU–CSU számára így az eddig csak tartományi szinten kipróbált Jamaica-koalíció marad, amelyben négy párt szempontjait kell összefésülni.

Megannyi újdonság – de a drámai, sőt a történelmi jelzők erősen túlzók. Nem történt más, mint hogy Németországot is elérték az európai trendek. Akárcsak Hollandiában, Ausztriában vagy Franciaországban, itt is visszaestek a hagyományos nagy pártok, és – a sort folytatva – Nagy-Britanniához, Olaszországhoz, Svédországhoz, Magyarországhoz, Lengyelországhoz vagy éppen az Egyesült Államokhoz hasonlóan megerősödött a jobboldali nacionalizmussal vegyes populizmus. A sötét, XX. századi múlt, a véget nem érő vezeklés miatt ez Németországban furcsa, és az alapvetően liberális sajtó már a vészharangokat kongatja, ám kívülről nézve csak annyit mondhatunk, hogy üdv a klubban, az európai fősodorban.”