Katalónia, a spanyol belügy

„Tökéletesen érthető, ha egy kormányzat nem akar felesleges frontot nyitni egy olyan kérdésben, amelyben nincs konkrét érdekeltsége; főként ha az illető kormányzatnak van már néhány megnyitott frontvonala, ennél jelentősebbnek tűnő ügyekben. Azt is tudjuk, hogy a diplomácia nem feltétlenül az igazság kimondásáról szól, és számtalan olyan szempont van, amely a közvélemény előtt rejtve marad.

Erdélyi magyarként azonban becsapnánk magunkat, ha úgy tennénk, mintha ez bennünket áttételesen sem érintene.

A számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek jogai nem minősíthetőek kizárólag belügynek. Nem »román belügy« az, ha bezárnak egy magyar nyelvű iskolát, hogy hajtóvadászatot indítanak kisebbségi szimbólumok ellen, és ha valaha népszavazást tartanak a székelyföldi autonómiáról, az sem lesz pusztán Románia belügye. És az sem, hogy milyen törvényt hoznak Kijevben az ország oktatási rendszeréről.

A Minority SafePack pedig, amit Magyarország aktívan támogat, pontosan arról szól, hogy a kisebbségi jogok ne számítsanak kizárólag nemzetállami hatáskörnek az Európai Unióban.”