A demokrácia diktatúrája

„Kicsit hasonló az ország helyzete is, mondhatjuk azt, hogy jól főzünk, sőt remekül, alá is támasztják ezt gazdasági teljesítményeink, ha csak az idei előrejelzéseket vesszük alapul, akkor, ahogy közeledünk az év vége felé, minden szintű, színű és rangú elemzés folyamatosan javítja felfelé súlyos tizedszázalékokkal – amelyek súlyos milliárdokat jelentenek és például nyugdíjprémiumot is – a gazdasági növekedést. Ma újabb véleményt mond rólunk a Moody’s hitelminősítő, és ha nem is lépteti az országot magasabb kategóriába, arra nagy eséllyel számíthatunk, hogy a jelenlegi besorolást megtartja. Ami már magában szép eredmény, tekintve, hogy a nagy hitelminősítők az utóbbi hónapokban néhány gazdasági nagyhatalom besorolásán rontottak is, legutóbb például a britekén. Itthon közben erősödik a fogyasztás is, emelkednek a bérek, és mindenki mondhatja a magáét, ráadásul következmények nélkül.

Mindez mégsem jó Brüsszelnek vagy az aktuális megmondóembereknek és fajtájuknak, akik szerint például trend, hogy jönnek előre, nyomulnak világszerte a fiatal politikusok, de köztük is a legtrendibb a kanadai miniszterelnök, mert ő a melegek jogaiért is kiáll. Ami persze, ha nagyon akarnánk csavargatni a szavakat, akár diszkrimináció is lehetne a többiekkel szemben. Aztán ha már a hazai kritikus hangok nem elegendők, akkor megszólaltatnak egy amerikai kakukkot, aki telehuhog mindent – bocs baglyok! – a butaságaival, és még a saját elnökének is nekimegy, mert azt hiszi, hogy okos és bátor. Pedig csak vak.”