„Róna Péter nem látja jelét a Jobbik Horthy-kultuszának és korlátozó szociálpolitikájának sem. Pedig ez a párt ünnepli Horthy bevonulását Budapestre, az ő képviselőjük kezdeményezett Horthy Miklós utcát a kormányzó »példamutató helytállása« miatt. Ők szeretnék a szociális ellátást fegyelmezésre is használni, újabb feltételekhez kötnék az ellátásokat, a 3. vagy 4. gyerek után a családi pótlék helyett csak adókedvezményt alkalmaznának, a segélyezetteknek nem pénz, csak szociális kártya járna, mindenütt az érpataki modellt vezetnék be, újraindítanák a Magyar Gárdát. »Senki se aggódjon, remekül összefér a néppártosodással« – nyugtat Volner alelnök.
Figyeltem Róna Péter kemény bírálatára is a mi kormányainkat illetően. Nyilván sokmindent másképp gondolok, de én is számos hibát látok. A legfájdalmasabb az, hogy mi sem tudtuk beindítani a mobilitás liftjeit, többet tenni a szegénység ellen. Túlköltekeztünk az infrastrukturális fejlesztésekkel, abban a reményben, hogy ezek majd munkahelyeket hoznak a leszakadó térségekbe. Nem ismertük fel, hogy manapság még a gazdaság fejlesztéséhez is az emberbe, annak tudásába és egészségébe kell befektetni. Ezer dolgot tudok lakáspolitikától hitelezésig, amit jobban kellett volna csinálni. Ám az előző és a mostani kormányok társadalompolitikája nem folytonos. Az előbbi a társadalmi különbségek csökkentését célozta, az utóbbi a növelését hozta. Az Eurostat adatai szerint a legfelső és legalsó ötöd közti különbség 2010-ig négyszeresről 3,4-szeresre csökkent, azóta 4,3 szorosra nőtt.